Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

1-22 A kikötök dolgában az állam csakis a téli és menedékkikötöket létesíti, míg a kikötőkhöz való hozzájáró utakat és vasútakat, kikötöpartokat a városok készítik. De vannak az állam fönntartotta kereskedelmi kikötök is, ha a városoknak nincs hozzá pénzerejük ; ilyen kikötök Ruhrort, Kosel, Emden stb. Ha valahol a helyi •erő nem elég a fenntartáshoz, vagy létesítéshez, az állam nem késik segítséget nyújtani. De a Rajna kikötői Mannheimtói Duisburgig • mind majdnem államsegítség nélkül létesültek. Poroszország 1890-től 1900-ig a természetes vízi utakra 40,985.700 frkot (az összes előirányzat 112,472.500 frk), a csatornázott folyókra 38,777.800 frkot, a csatornákra 109,199.600 frkot, kikötők létesítésére és fentartására 4,953 000 frkot fordított, kerekszámban 200 milliót. A császárság megalapítása óta pedig mintegy 400 millióra tehető a víziútakra fordított összeg. Ugyanazon 10 év alatt a helyi •érdekeltségek, városok stb. kikötőkre és csatornákra mintegy 95 millió frkot költöttek, tehát mintegy félannyit, mint az állam. Az összes befektetés pedig a városi •érdekeltség részéről 125—150 millióra becsülhető. 1899-ben Poroszország 6,700.000 frkot vett be a víziútakból. Ez összeg aránylag csekély, mert Németországban a folyók szabadok s csak a csatornákon és csatornázott folyókon szednek vámot. Mindazonáltal e 6,700.000 frk majdnem fedezi a kölcsönök és amortizációjuk kamatát s ez teljesen elég. Az újabb víziútak előirányzati költsége 486,888.370 frk, melynek amortizá•eziós kamatából és a fenntartás költségeiből az államra évi 12,443.667 frk hárul, mert a többletet a helyi érdekeltek viselnék. E több mint 12 millió évi költség egy része à fonds perdus befektetés, mert a folyó szabad közlekedő út, és csak a másik, a csatornákra vonatkozó rész kamatozó. így hát a költségek nagy részét az állam viselné. A kikötök nem mindig közvetetlen hasznot adó vállalatai a városoknak. Pl. a rajnai kikötők közül csakis Ruhrort és Duisburg jövedelmezők, míg pl. Düsseldorf, melynek nagy és virágzó forgalma van, 1902-ben 181.250 frkot fizetett reá a kikötőjére. De az indirekt haszon miatt mégis czélszerü e kikötök létesítése és fenntartása. Németországban a vízi szolgálatot speciálisan erre a czélra képezett mérnökök teljesítik. Az összes nagy vízi útak kezelése egy-egy középponti hatóság felügyelete alatt van. A vízi szolgálatban nincsenek conducteur-szerü altisztek. A mérnökök segédei oly fiatal emberek, kik az építésvezető mérnök vizsgálata alapján alkalmasokká váltak erre a czélra. A mérnököktől megkövetelik az akadémiai készültséget. Az akadémiai készültség nélküli alkalmazottak két kategóriába sorozvák : közép- és alsó kategóriába. A nagyobb munkálatokat Németországban is vállalatba adják. A fenntartó, szivattyúzó és némely szabályozó munkálatok házi kezelésben történnek. A munkások jólétének, a barakkoknak stb. felügyelete állami kötelesség. A kikötőkre vonatkozóan az a szabály, hogy a ki a kikötőt építi, az kezeli is. Az állam a folyó ura s ha a városnak kijelölte a kikötő helyét, e fölött a város rendelkezik. E rendelkezés kikötöigazgató vezetésével történik. A kikötök rendőrsége, a kikötöberendezések, a kikötői vasúti kezelés, mind a kikötöigazgató kezében összpontosul. Legérdekesebb, hogy a vasúti kezelés is a kikötő területén a kikötői szolgálathoz tartozik. A vasút naponkint kétszer a kikötöszolgálatnak kiszolgáltatja a szükséges kocsikat melyeket aztán erre a czélra készült gépek vontatnak \