Vízügyi Közlemények, 1906 (22. füzet)

22. füzet

,123 л kikötő területén. Viszont a kikötő területéről eltávolítandó kocsikat kiszolgáltatják a vasútnak. Az egyedüli hatóság, mely nem tartozik az igazgató felügyelete alá a kikötő területén, a vám. Mannheim kikötőjét, melyet az Industriehafen nevü részének kivételével az állam épített, az állam is kezeli, még pedig a vasúti szolgálat segítségével. A szállítás díja 3 részre oszlik: 1. az útvám; 2. a kikötődíjak és 3. a vontatásdíjak tételére. Az útvámra vonatkozóan a természetes vízfolyások szabadok s itt nem szednek péage-díjt. A csatornázott folyókon és csatornákon azonban néha igen magas péage-díjtételek vannak. A péage-díjak annál megfelelőbbek, minél különbözőbb tételei vannak. Régebben a péage-t nagyon egyöntetűen és rosszul megszabva fizettették. Pl. egy zsilipen való átkelést a hajó maximális hordképessége után rótták ki, tekintet nélkül a szállítmány minőségére és a hajó valódi szállítmánysúlyára. Ez nem helyes elv, mert a szállítmányok minősége különböző péage-díjt bír el s nincs megokolva, hogy a fél'

g terhelt hajó annyit fizessen, mint az egészen megterhelt. Újabban az Elba és Odera közötti hajózó útakon osztályozták a szállított árúkat minőségük szerint 4 kategóriába s minden kategóriára külön állapították meg a péage-díjakat. Azonkívül a péage-díj még a szállítmány súlya szerint is igazodik. Minden hajón 3 mércze van : a közepén és a két szélén. E három mércze középvízállása adja meg a középterhelést, mely után a péage-t fizetik. A díjak minden zsilipen való átkelésre a szállított súly szerint és az egyes árúkategóriák szerint állapítvák meg, még pedig a víziút kis- és nagyszelvényüsége szerint. A kisszelvényü úton a péage-díjak olcsóbbak, mint a nagyszelvényüekén. A zsilipen való átkelés díja ezenkívül 2/s"dal több, ha a vontató gőzös is átmegy a zsilipen. A péage-díjakat a zsilipmester szedi be. Ily módon számítva, a csatornázott Rajnán és Oderán a péage-díjak 075—038 centime közt változnak tonnakilométerenkint ; a Dortmund-Rajna-csatornán 2'5—1'25 centime közt. A kikötödíjakat mindig a középponti hatóság egyöntetűen állapítja meg s mivel a kikötök pl. a Rajnán igen közel vannak, a hatóság a díjak megállapításakor ügyel, hogy a kikötök közt tarifaháború ki ne üssön. Ami a vontatást illeti, újabban mindinkább a gözvontatás jut előtérbe Németországon. Egy-egy vontató gőzös néha 4000 tonna árút is szállít, 15—20 vasúti vonatra elegendőt. A gözvontatás mintegy 20%-kal teszi olcsóbbá a vontatást, mely ezenfelül még gyorsabbá is válik. Újabban a vontatás monopolizálása a megfontolás tárgya s néhol Németországban ezt a monopoliumot életbe is léptették. Középforgalmú csatornán a vontatómonopolium, ha okoz is némi olcsóbbságot a szabad versenynyel szemben, nem föltétlen szükséges. De nagy forgalmú csatornán tetemesen megjavul a helyzet a monopolium esetén ; megnövekedik a forgalom, megszűnik a késedelem és a forgalom rendszeressé válik. A vontatómonopolium első kérdése, hogy gőz-, vagy villamos erőre rendezkedjék-e be? Az összehasonlító számítások az Elba-Trave-csatornára azt adták, hogy 400.000 t. forgalomra a két vontató-mód egyenlő költségű; kisebb forgalomra a gőzhajóval, nagyobb forgalomra a villamos lokomotivval való vontatás az olcsóbb.