Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
XII. Fejezet. A Jang-cze-kiang és Czien-tang-kiang deltája
12 csoportozatokon mentem keresztül Kan-pu-csönn és Csa-pu helységeknél. Sang-haihoz legközelebb a Tung-hoang-san öt kúpja van, de ezeken kívül is sok helyen bukkan rájuk az utazó, néha oly aprók, hogy csak nagyméretű térképen lehetne őket feltüntetni. Olyan szigetek voltak ezek hajdan, mint a Gsu-san szigetcsoport, de az előre nyulakodó delta a szárazföldhöz csatolta őket. A félsziget közepét Khina egyik legnagyobb tava, a Tai-hu tó foglalja el, amelynek víztükre magasabban áll, mint a tenger szine. Ezt a következő dolgok tették előttem bizonyossá. A delta-félsziget dél felé nem adhatja le vizét, ott az véges végig el van zárva mesterségesen a tengertől. A Jang-cze felöl számos apró csatorna nyílik be a lapályra, de vizet nagy mennyiségben tudomásom szerint csak a Hoang-pu folyó visz le Sang-hai mellett. Ez a folyó lecsapolja a Tai-hut is, meg a delta délibb részeit, részben a Nagy-csatorna által. A Hoang-pu egyik ága tehát Hang-csou-fu vidékén, a Szi-hu tóból ered, aztán a Nagy-csatorna a folyó medre, majd Kia-sing-fu után a Nagy-csatorna éjszaknak vág, elhagyva a folyómedret, amely egyenesen Szungkiang-funak tart, amelynek közelében a Tai-hu egyik fontos lefolyását veszi fel s ezzel megerősödve, mint jókora folyó érkezik Sang-hai elé. De a Tai-hu még sokfelé ereszt le vizet. Hu-csoutól egész Szu-csou-fuig körüljártam a tavat: sűrű csatornahálózat borítja a tó partját, a csatornákon a víz mind a tóból kifelé áramlik. Különösen Hu-csou-funál olyan erös a kifelé való áramlás, hogy alig birtunk ellene felfelé hajózni. Lóczy is kifelé való áramlást talált Vu-hszi-hsziéntöl délre, a tó északi öblénél. A tó színének tehát okvetetlenül tetemesen magasabbnak kell lennie, mint a tenger szine. Bajos azonban ezt megmagyarázni! Meglehet, hogy a tó vízszinében erősen ingadozott s a khinaiak körülgátolták s ezzel felduzzasztották. Töltéseket azonban nem láttam, Lóczy sem írt le semmi ilyesféle dolgot könyveiben, csak szóval említette, hogy a tó kijáratainál zsilip-félék vannak. Nagyon valószínű, hogy a tó északi és keleti alluviállis határa mind a Jangcze -kiang delta-képződménye ; alig lehetne itt ellenvetést felhozni. Sokkal bajosabb azonban azt megérteni, hogy a tó és a Hang-csou öböl közötti rész a Jang-cze deltája legyen, sőt ezt egyenesen kétségbe is kell vonnunk. Épen a Tai-hu léte mutatja, hogy ott a folyam sohasem folyt keresztül, mert akkor a tó mélyedését betemette volna. A Tung-pa felöl jövő csekély patak képes volt arra, hogy deltaképződményeivel a Csang-tang-hu és Kao-hu tavakat elkülönítse az eredeti tóból. Lápos, lapos, vizenyős hely az ugyanis, amely a három tó között választóul szolgál. Li-jang hszién és I-sing-hszién vidéke valóságos mocsárvilág, amelyen keresztül sebesen hömpölygeti vizét a kis folyó. Deltáját már a mai Tai-hu tóban kezdi előre nyújtani. Ha ilyen kis patak ezt megtehette, mennyivel inkább megtette volna a hatalmas Jang-cze, ha csak egyetlen ágat bocsájtott volna is erre. Másképen kell tehát erre a deltarészre magyarázatot keresnünk. Ha végig tekintünk a Hang-csou öböl déli partjain, széles alluviális lapálylyal látjuk szegélyezve, amely csak egy helyen terjed ki különös szélességre: Hang-csou-fu alatt. Ugyanilyen, de jóval szélesebb alluviális lapály szegélyezhette valamikor a Hang-csou és Hu-csou közötti vonalon a hegyek lábait, sőt talán még szélesebb, mert innen tekintélyesebb patakok jönnek le a hegyekből. De ezenkívül: amint az
