Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

XII. Fejezet. A Jang-cze-kiang és Czien-tang-kiang deltája

12 térképet készíttetett a félsziget-szerü lapályról. Sürün népes az egész terület, behintve nagy városokkal, ahol a misszionáriusok is élénk tevékenységet fejtettek ki. Mindez hozzá járult, hogy Khinában tett első utam az országnak egyik jobban ismert területén vezetett. A Czien-tang-kiang vízgyűjtő területe azok között a délnyugat-északkeleti irányú hegyek között van, amelyek messze Dél-Khinából felnyúlva, részben a Hangoson öböl déli partjain, részben pedig a Tai-hu tónál érnek véget. Ezt az utóbbi hegyrendszert a Tai-hu tó déli partjain, Hu-csou-funál, továbbá Ning-kuo-fu és Csinghszién vidékén tanultam megismerni. Ning-kuo-fuból Csing-hsziénbe vezető utam mentén délkeleten, mint hatalmas, sziklás ormú hegység kisért, sajnálni fogom örökre, hogy akkori szük anyagi körülményeim nem engedték meg, hogy behatoljak a csábítóan szép hegyek közé. Ettől a láncztól északnyugatra még több délnyugat-északkeleti irányú szabályos lánczot találtam, amelyek szaggatottan, majd hosszú-keskeny torlaszok alakjában a Tai-hu északi partjaira is felnyúlnak s mint rostély hálózzák be a Tai-hu és a nan-kingi Jang-cze rész közötti területet. Nan-king Csönn-kiang-fu között csapásuk megváltozik, mert ott NyDNy-KÉK irányúak, söt itt-ott kelet-nyugatiak lesznek, mintha hozzá simulnának a Jang-cze-kiang völgy-irányához.* Ez a szabályos lánczokból álló hegy- és dombvidék vízválasztója a Jang-cze deltájának és a folyam vu-hui öblözetének, vagy medenczéjének. Ha Nan-kingtól Hang-csou-fuig egyenes vonalat húzunk, úgy ez a vonal körülbelül magát a vízválasztót adja meg. Habár a lánczok meglehetős távol egymástól, izolált torlaszok gyanánt szaggatottan húzódnak, még sincs alluviális összekötő lapály a delta és a vu-hui medencze között. A lánczok közeit ugyanis nagy kiterjedésű alacsony platók alakjában a laterit és rokon képződményei töltik ki. Ennek a képződménynek platókban való előfordulása komplikálja a vízválasztást, mert sok lefolyástalan, apró medencze képződik rajtuk, mint aminőt a Tung-pa vidékén teménytelent láttam (20. ábra), azután meg a nagyobb medenczékböl több irányban is lefolyik a víz, mint pl. a Ta-nan-huból, amely részben a Vu-hu medenczébe, részben pedig — talán két ágban is — a delta vidékre ereszti le vizeit. A Hang-csou és Nan-king között röviden vázolt hegyvidék közelről sem végződik el hirtelen a delta teljes lapályára. A lánczok még az alfödre is kinyúlnak, ahol pedig nem környezi őket többé laterit. így pl. a Tai-hu tó északi partján nyúlik fel ilyen láncz, söt talán szaggatva folytatódik a Jang-cze-kiangon túl Tung-csou vidékére, ahol a pagodával ékesített Lang-san-ban végződik. Valamivel északnyugatra, ezzel párhuzamosan nyúlik el másik ilyen hegysor is Kiang-jin mellett, amely úgy látszik a Jang-cze-kiangot némi fordulóra is kényszerítette. De aztán Szu-csou-fu és a Tai-hu tó között, talán az eddigiektől egészen elkülönített hegycsoportot tanulmányozott Lóczy, amelyet mint szigetcsoportot nyugatról a Tai-hu tó, keletről számtalan apró tóval borított vizenyős lapály határol. De egyébként is, szanaszét szórva az egész deltán, számtalan magában álló szirtet találunk, amelyek meredek oldalakkal, hirtelen végződnek s a végtelen lapály veszi őket körül. Teméntelen ilyen szigethegy van Hang-csoutól északra; csinos * Az itt és a következendők megértéséhez szabad legyen a Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének 1899. évi V. füzetében megjelent czikkem térképmellékletére hivatkoznom.