Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

XI. Fejezet. Szabályozás a Jang-cze-kiang völgyében

12 Ez alatt a kirándulásom alatt Vu-hu-ból hajóval indultam el és Sui-jang-csönn helységen keresztül Ning-kuo-fuig hajóztam, aztán szárazföldön folytattam utamat egészen Csing-hsziénig, de aztán vissza kellett fordulni s igy jutottam Nan-linghsziénbe. Ott hajóra ülve, a Jang-cze egyik kis mellékfolyóján jutottam le Lu-kiang-ba, onnan pedig Vu-hu-hsziénbe, kirándulásom kiinduló pontjára. A Jang-cze-kiangnak ekkor igen nagy árvize volt s magasra visszaduzzasztotta a sui-jang-csönni és a nan-ling-hsziéni patakokat s az árvédelem javában folyt, nagy erővel, mert az árvíz mellett erös szelek is jártak utazásom ideje alatt. Különösen érdekes volt az árvízvédelem a nan-lingi folyócskán. Nan-ling-hsziéntöl a torkolatig ez a íolyócska 76 km. hosszá. Nan-ling-hszién még magasan fekszik, itt a város körül még sebesen folyt a folyócska, mintegy 120 m. széles medrében, magas töltései között. De alább a medre mindinkább kiszélesedett s végre mintegy 40 kilométerre torkolata előtt rendetlen terjengős lett az árvízmeder, s a víz nem folyt többé, hanem a Jang-cze által felduzzasztva magasan megtöltötte gátjainak itt-ott kilométernyi széles közét. Árvize volt magának a folyócskának is, mert fenn is, ahol a víz gyorsan ragadta kis szampanomat, megtöltötte az árvízmedret is, elborítva a rendetlen különféle szélességű előteret. Az előtér a gátak közt itt is fel van töltődve, de rendetlenül, átlag egy méterrel a mentesített terület fölé. A gátak meglehetősen szabályosan követik a medret, de szelvényük nagyon különös. Az árvíz felöl ugyanis rendkívül meredek, szakadékos lejtőjük van (21. ábra), míg a mentesített terület felé lankásabbak. A koronaszélesség csekély. A hajót vontatással kellett itt-ott az erös szélben húzni s amikor a folyó kanyarulata folytán a vontató oldalon nagyon széles lett az ártér, amely felett mintegy 50 cm. magas volt a víz, akkor a vontatók nem mehetvén a gátakon, kénytelenek voltak övig a vízben gázolni. (22. ábra.) Amint azonban a folyó kiszélesedett, többé csak elvétve lehetett vontatni. megismerhettem. Vu-huból elindulva, olyan széles folyamágon kezdtem meg az utat, amely Vu-hu városon keresztül ágazik ki a Jang-cze-kiangból s amelynek vize nagy sebességgel áramlik kelet felé. A Jang-cze-kiang legmagasabb vízállása volt ekkor s hatalmas víztömeg hagyta el az anyamedret. Már-már azt kellett hinnem, hogy Richthofen hipotézise tény s a folyam csakugyan bocsát ágat a Ta-nan-huba. Feltűnt a látóhatáron az a hegyláncz is, amelyen keresztül látszik törni az említett vadásztérkép szerint ez az ág. Egyszer azonban hirtelen elhagytuk ezt a nagy mellékágat s olyan széles, rendetlen csatornába jutottunk, amelyben a víz lassan az ellenkező irányba áramlott. Ezen a csatornán át értük el az egyetlen lehető áttörés helyét, Sui-jang-csönn helységnél. Itt egy nagyon szabályos északkelet, délnyugati irányú hegylánczon át nyílás látszik, amely tényleg összeköttetést enged a Ta-nan-hu és a Vu-hu medenczék között. Nagy meglepetésemre azonban a szoroson átszolgáló csatornát csak egy jelentéktelen szük hajócsatorna köti össze a Ta-nan-huvaJ, a fő ág délről jön ide, Ning-kuo-fu vidékéről. Megfejtette aztán a dolgot a khinaiak bemondása, miszerint télen és tavaszszal, amikor a Jang-cze-kiangnak alacsony a vízállása, akkor a víz ezen a hegyszoroson keresztül sebesen ömlik a Jang-cze-kiang felé. Itt tehát szó sern lehet a Jang-cze áttöréséről, hanem a Ning-kuo-fu vidékéről jövő patak, megerősödve a Ta-nan-hu egyik lefolyásával talál itt utat a Jang-cze felé. A Ta-nan-hu tó kétfelé ömlik le : egyik ága a Tai-hu tó felé, másik a Vu-hu medencze felé. Maga a tó lateritrnagaslatokon van. A nan-ling-i patak árvízgátjának keresztmetszete.