Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
XI. Fejezet. Szabályozás a Jang-cze-kiang völgyében
12 annak köszönheti, hogy vízgyűjtő területének nagy részét ilyen hegyi rizskultnra tölti be. Vu-hu-hsziéntöl délre tett utazásom alkalmával meggyőződtem arról, hogy ezen a vidéken egyéb kultura alig volna lehetséges. A talaj másra nem alkalmas, sem gabonanemüek, sem szöllö, sem kerti vetemények termesztésére, amint azt a platók tetején látható sok parlagon hagyott terület és székes tó (20. ábra) mutatja, sőt kétségtelenül bizonyítja. De a nedves, forró klima sem igen alkalmas egyéb tápszer termesztésére. Nagy áldás tehát ezen a vidéken a rizs, amelynek termelésében meg épen ezek a körülmények kiválóan alkalmasak. XI. FEJEZET. Szabályozás a Jang-cze-kiang völgyében. A Jang-cze völgyének egyik nevezetes öblözetét jártam be 1897 junius végén, megtudandó, hogy a Jang-cze-kiangnak Vu-hu-hsziénböl kiindulólag nem volt-e torkolata valamerre Ning-kuo-fu félé a Tai-hu tavon keresztül a tengerbe. 1 1 Erre a fontos hidrográfiai kérdésre itt csak mellékesen térhetek ki. A legrégibb khinai feljegyzések szerint a Jang-cze ugyanis valamikor három ágban ömlött a tengerbe, azaz helyesebben szólva, a Jang-cze mai torkolata körül három folyam (kiang) szakadt a tengerbe. Richthofen értelmezése szerint ezek közül az egyik a Jang-cze mai torkolata, a másik a Czien-tang-kiang, amely Hang-csou-fu alatt torkollik a hasonló nevíi öbölbe, a harmadik pedig talán Vu-hu-hszién vidékén ágazott ki a Jang-cze-kiangból s a Tai-hu tavon át jutott a tengerbe. Khinában tett első utazásom czélja volt Lóczy Lajos utasításai szerint felkeresnem azt a helyet, aho) a khinai térképek a Jang-cze-kiang és a Tai-hu tó közötti vízi összeköttetésen egy csúsztató zsilipet (khinai nyelven «pa») rajzolnak. Lóczy ugyanis már korábban kétségbe vonta, hogy a folyamnak egy ága itt jutott volna a Tai-hu tóba (Gr. Széch. Tud. Er. I. kötet 335. lap). Igazán csekély adatok állottak rendelkezésére, hogy kételkedését támogassa, azért a kevés adat alapján is világosan állította elénk a kérdéses helyek képét s nagy örömömre szolgált, hogy tapasztalataim teljesen igazolták az ő véleményét. 30—40 m. magasságúak lehetnek azok a lateritplatók, amelyek ezen a helyen Vu-hu alluviumát elválasztják a Tai-hu tó vízgyűjtő területétől. Részletesebben szóltam erről a kérdésről a M. Mérnök és Építész-Egylet Közlönyének 1899. évi V. füzetében (Közlekedés a khinai alföldön). Legyen szabad úgy a Jang-cze deltájáról, mint a most leírandó vu-hui medencze tárgyalásakor ez értekezésem rtfellé adott térképre hivatkoznom. — A mikor meggyőződlem, hogy a Tung-pa vidékén nem lehetett alluviális összeköttetés a vu-hui medencze és a Tai-hu között, akkor akadt kezemhez egy Sang-haiban megjelent, vadászok számára készült térkép, amely a vu-hui medencze és a Tai-hu között egy másik nyilt vizi összeköttetést is tüntet fel. Ez a Ta-nan-hu tavon keresztül köti össze a két medenczét- Ennek az összeköttetésnek a kikutatása volt a czélja annak az utamnak, amelylyel aztán a Vu-hu medencze déli részeit jól 20. ábra. Székes tó a laterit platókon Sa-pa közelében.
