Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
VII. Fejezet. A Hoang-ho vízrajzi természete
51 Hasonlítsuk ősze már most ezeket az eredményeket a magyar folyókkal. A Tisza esése 1 Máramaros-Sziget és Tekeháza közt ... ... ... 0-001489 Tekeháza és Tisza-Újlak közt ... ... ... ... 0000228 Tisza-Újlak és Tokaj közt ... ... ... ... ._ 0-000122 Tokaj és Titel közt ... ... ... 0 000037 A Duna esése Budapest és Baja közt ... ... ... ... ... ... 0-000067 Egyik nagy folyónk esésviszonyait sem lehet tehát a Hoang-ho eséseihez hasonlítani. A Tisza felső folyásán olyan nagy, vagy nagyobb az esés, mint a Hoang-ho alsó szakaszán, Lung-mönn-kou és Gzi-ho-hszién között. Az egész Hoang-hon nincs azonban olyan csekély esésű szakasz, mint amilyen a Tisza legnagyobb részén, Tokaj és Titel közt az esés. Már ez az egy dolog teljesen kizárja azt, hogy szabályozás tekintetében a két folyót öszehasonlítsuk. A Hoang-ho vízgyűjtő területe, a legújabb térképek adatai alapján a legnagyobb gonddal végrehajtott mérések szerint 719,350 km. 2 Nem számítva ide azt a csekély vízgyűjtő területet, ami San-tung hegyvidékére esik, miután nem lehet megmondani, hogy a Nagy-csatornán át ennek a gyűjtő területnek hányadrész csapadéka jut a folyamba? A vízgyűjtő terület az említett san-tungi rész kivételével elvégződik a Czin-sui-ho torkolatánál, mert ezen alul a folyó nem vesz fel egyetlen mellékfolyót sem, minden folyó sugarasan látszik szétágazni a folyónak azon helyétől, ahol az az alföldre lép. A vízválasztó éjszak felé San-hszi magas földjére kanyarodik, bekerítve a Czinsui-ho és a Fönn-ho mellékpatakjait s elválasztva őket azoktól a patakoktól és folyóktól, amelyek Peking és a Hoang-ho között lépnek az alföldre s amelyiknek mindegyike külön törmelékkúppal özönli el a termékeny rónát. San-hszi éjszaki részeiben a vízválasztó nagyon közel jön a folyóhoz, s ilyen közelségben marad a folyó egész nagy éjszaki kanyarulata körül, különösen az Ala-san vidékén. A vízválasztónak ettől a részétől éjszakra és nyugatra lefolyástalan, pusztai jellegű magasföldek, részben sivatagok terülnek el. A nagyfalon belül aztán a vízválasztó két nagyobb folyót csatol a Sárga folyó vízterületéhez: a Csáringolt és a Ta-tung-hot, elválasztva őket a Nan-san éjszaki lejtőjéről a pusztába futó folyóktól, majd a Kuku-nor zárt medenczéjétöl; azután Balekum-gominál ismét a folyó közvetlen közelébe kerül. Ezután nagyon bizonytalan a vízterület határának kijelölése, de úgy látszik, hogy az Ugutu és az Amnemacsin hegyeket a vízgyűjtőhöz csatolja. A forrásoktól meglehetősen egyenes vonalban, körülbelül állandóan a 33° és 34° szélességi körök közt fut a vízválasztó a folyamterület déli határán, vízrajzi tekintetben is kitüntetvén az itt emelkedő hatalmas hegyrendszert. Eleinte a Bajan-kara és Szoloma gerinczen fut, majd a Min-san lánczára, onnan meg a vele párhuzamos Czin-ling-san lánczára ugrik át, aztán ezen folytatódik egészen a Lo-ho forrásaiig, majd keresztben szeli a Kuen-lün rendszerű lánczok legkeletibb végződését s a Lo-ho torkolata alatt ér véget. 1 Vízállások IX. kötet, I. rész. Vízmérczékre vonatkozó kimutatások 1895. 7*
