Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
VI. Fejezet. A Hoang-ho alsó szakaszának helyzetváltozásai
12 Hü feljegyzések alapján tudjuk például 1, hogy Kr. e. 220-ban Pu-thai helység egy khinai li távolságra (055 km.) volt a Pecsili öböl partjától. A város a Hoang-ho mai torkolati szakasza mellett fekszik, 56 kilométernyire a legközelebbi tenger partjától s 68 km. egyenes vonalú távolságban a Hoang-ho torkolatától. 2 Ez, ha az egész idö alatt egyenletesen távolodott a folyó torkolata, évi 32-4 m.-nyi haladásnak felel meg. De ha tekintetbe veszszük, hogy a Hoang-ho nem mindig ömlött ez alatt az idö alatt itt a tengerbe, akkor a haladás mértékét legalább kétszer ennyinek kell tartanunk oly idö alatt, amíg a Hoang-ho növesztette itt a partszélt. Hszien-sui-kou helység a Pei-ho alsó szakasza mellett Kr. u. 500-ban még a tenger partján volt, ma attól körülbelül 28 km. távolságban van, pedig azóta a Hoang-ho csak Kr. u. 1048-tól 1194-ig öntött a tengerbe vizet ezen a parton, tehát csak 146 évig. A többit a Pei-ho végezte el. A Han-dinasztia alatt (Kr. e. 206-tól Kr. u. 220-ig) a Hoang-ho Csang-vu mellett, Czing-hai közelében ömlött a tengerbe. Czing-hai tehát a tenger partján volt, míg ma attól 70 km. távolságban van. Czing-hai Tienczintöl délnyugatra van, a 38° 56' éjszaki szélesség és a 116° 55' keleti hosszúság alatt. Mai időszámításunk kezdetén tehát a tengerpart a Pecsili öböl mentén általában mintegy 70 kilométerrel volt-beljebb a mainál. Ámde a khinai történelem a Kr. e.-i III. évezredbe nyúlik vissza. Óriási térnek kell tehát annak lenni, ami csak a történelmi időkben csatlakozott deltaképzödés útján a khinai alföldhöz. Ezt a tényt még majd az alföld általános fölépítésének újból való tárgyalása alkalmával fel fogjuk használni. Most azonban annyiból fontos reánk nézve ezt tudni, hogy a Hoang-ho régi folyásait kellőleg berajzolhassuk a térképre. Nem szabad ugyanis azokat a mai tenger partjáig vezetnünk, hanem meg kell szakítanunk ott, ahol annak idején a tengerpartok lehettek. A nagy Yü idejében tehát a folyó majdnem egyenesen éjszaknak tartott s Tien-czin táján ömlött a tengerbe. De úgy látszik, hogy a legrégibb időkben volt már másfelé is lefolyása a folyónak. Huai-king-fu körül egy ág szakad ki belőle délkelet felé, amely a nagy Jungtóba szakadt, amelynek Kr. e. az első században dél felé volt lefolyása. Ezt a tavat a khinai geographusok és az európai szinologusok Kai-föng-futól nyugatra, a Szangsan északkeleti sarkához teszik. Ma ez a tó nem létezik. Igen régi időkben azonban a tóból észak-kelet felé szakadt ki egy ág, amely körülbelül a mai Nagy-csatorna legmagasabb pontjának tartott. Ezt nevezték akkor Gsi-honak. A Csi-ho aztán körülbelül a Hoang-ho mai alsó folyása mentén jutott a tengerbe. Ez az ág később teljesen megszűnt, egész a nagy csatornáig. Többé nyomát sem találjuk. Ettől a kiágazástól északra, a 36° szélességtől valamivel délre másik ág szakadt ki, a mit Thoho-nak neveztek. Ez az előbbivel aztán alább egyesült. De egyébfelé is törhetett magának utat, mert tudjuk, hogy már Kr. e. 2200-ban töltésezték s mindig sok baj volt a folyóval. A Sang és a Gsou dinasztiák alatt külön hivatalok voltak a folyó felügyeletével megbízva. Az első nagyobb változás a mi időszámításunk szerint Kr. е. 602-Ъеп történt, a Csou dinasztia egyik császárjának uralkodása alatt. Hsiu-vunál elhagyta eddigi 1 Pumpelly, Raph.: Geological Researches in China, Mongolia, and Japan. Smithsonian Contributions to Knowledge. Vol. XV. No. 202. 2 Khinai feljegyzések szerint 1730-ban már 140 li távolságra, tehát 77 km.-nyire lett volna a tengerparttól (1. Fang-ju-csi-jau: Csi-li), de a khinaiak ezt a távolságot valószínűleg az akkori Ta-csing-ho mentén mérték. Ez a folyó a mai Hoang-ho helyén folyt a tengerbe.
