Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

VI. Fejezet. A Hoang-ho alsó szakaszának helyzetváltozásai

12 medrét — örökre — s a Tho medrét használta fel, majd ezt is elhagyva, éjszaknak tartott és a Vei-ho mai medrének alsó részén végig jutott a tengerbe. Кг. е. a III. században a folyóból dél-kelet felé is kiindult egy ág, amely a Jung-cze tónál elhaladva, a Sá-hoval egyesült, aztán felvette a Huai-hot s ennek mai medrén jutott a tengerbe. Még a Jung-cze tó felett harmadik ág is szakadt ki belőle, amely keletnek tartott, de Kai-föng-funál két ágra vált. Az egyik ág a régi Jü-féle Csi-ho, a másik ág délkeletre tartott, de ismét megoszlott. Az egyik ág a Tien-ho, amelyik identikus a Hoang-honak 1853 előtti alsó szakaszával, a másik ág jobban délnek tartott s az egyesült Huai-ho medrét követő ággal. Az északkelet íelé tartó ág Kr. e 132-ben számtalan megoszlást szenvedett, egész a mi időszámításunk kezdetéig. Ezek a változások a Hoang-ho mai alsó szakasza és a Vei-ho között történtek. A folyó e főágának torkolatai is nagy téren változtak. Torkolati szakasz volt: 1. Vei-ho mai alsó folyása. 2. Torkolat volt ettől délre is, amely Czang-csounál ágazott ki az előbbiből. 3. A Kien folyó, amit ma Lao-hoang-honak, azaz öreg-Hoang-honak neveznek és 4. a Ta-czin-ho, amely a Hoang-ho mai alsó szakaszán torkolt a tengerbe. A második nagyobb változás Kr. e. 11-ben történt, a mikor a folyó összes északi ágait elhagyta s észak-keletnek tartott, még pedig két ágban, amelyek egyesültek, majd meg elváltak, de oly komplikáltak ezek a változások, hogy hosszadalmas volna leírni, különben is 70-töl egész 1034-ig állandó maradt a helyzet: a folyó körülbelül a mai alsó folyása mentén jutott a tengerbe, de apróbb változások folyton voltak. 893 körül a Ma-kia-ho medrét is használta a folyam. 1034-ben átszakadt a gát Hung-lung mellett, 14 évvel később Gsang-vu mellett s az előbbi ágak teljesen megszűntek. A hung-lungi gátszakadás rendetlenül folyt szét. 1048-tól 1194-ig a folyó hol jobban északra, hol jobban délre adta le vízét A megoszlás helye most Kai-föng-futói nyugatra volt, ahol Jung-vu helységet elpusztította. 1060-ban az északi ág ketté vált, amelyek közül a nyugati csak 1099-ben szűnt meg. A harmadik nagyobb változás 1194-ben állt be. A folyó elhagyta azt a kiágazását, a melvlyel eddig éjszaknak és éjszak-keletnek tartott s először Csao-csou-fu felé, majd San-tung hegyeinek lábánál a Lo nevü tóba ömlött, a honnan ketté ágazva, egyik ágával a Hoang-ho mai medrén, a másik pedig a mai Nagy-csatorna déli felén végig jutott a tengerbe. De a mellett tetemes vizet adott le a folyó a Huai-ho felé is. 1289-ben befejezték a Nagy-csatorna építését, amelynek érdekében a Hoang-ho déli ágát, amely körülbelül az 1853-ig szerepelt mederben volt, északi partján hatalmas töltéssel zárták el. Ettől az időtől kezdve a San-tung éjszaki oldalán levő folyások nagyon megcsökkentek. A nagy töltés a hajdani, északfelé tartó kiágazástól egészen Hszü-csou-fuig tartott, ahol a folyam felvette a Sz'-hot. 1264 és 95 közt a folyó ismét változott: még délebbre csapott, valószínűleg a Sá'-lio mentén s egyesült a Huai-hoval. Az északi ág pedig teljesen megszűnt. 1324-ben vette íel azután azt a medrét, amelyben egész 1853-ig folyt a Sárga-tengerbe, közel a Jangcze-kiang torkolatához. Végül az utolsó változás az ötvenes évek elején történt, amikor a folyó elhagyta ezt a dél-keleti irányt s észak-keletre vágott a hajdani Csi ho medrébe, amit az utóbbi évszázadokban Ta-csing-honak neveztek. Ennek a változásnak a történetét már valamivel jobban ismerjük, mint az előzőkét; még néhány szóval visszatérünk reá.