Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

VI. Fejezet. A Hoang-ho alsó szakaszának helyzetváltozásai

12 lehet vetni a kérdést, hogy a folyam itt olyan éjszak-déli irányú vetődés mentén folyik, amilyen a San-hszi platót több helyen is darabokra töri. A folyónak egyik legnagyobb mellékfolyója a Fönn-ho, amely a San-hszi platóról jön, s egy darabig a Hoang-hoval párhuzamosan éjszakról délnek folyik, Richthofen szerint ilyen meridionalis irányú vetődés árkát követi ezen a szakaszán. A Fönn-ho egyike a Hoang-ho legnagyobb mellékfolyóinak. San-hszi tördelt táblákból álló magas földjéről jő, ahol mély lösz-szakadékokon és ma már kitöltött, hajdani tómedenczéken keresztül fut. Tung-kuan erődnél veszi fel a Hoang-ho legnagyobb mellékfolyóját, a Vei-hot, amelynek völgye volt a khinaiak ösi fészke, ahol Hszi-ngan-fu a legelső főváros is fekszik. A folyó ezzel a hirtelen kanyarulatával abba a tekintélyes nyugat-keleti irányú völgyeletbe lép, amely a Kuen-lün legkeletibb részét éjszakról határolja. Ennek a völgynek itt van a legszűkebb része, de azt is vastagon tölti ki a lösz, s a folyó 60 m. magas löszfalak között folyik nagy sebességgel sellökön és rohanókon át. A folyó ezen a szakaszán hajózásra alkalmatlan. Ott van többek közt a Szanmönn sziklaszoros, ahol két sziklaszirt három részre osztja a folyót. Egyszer aztán a szúk völgy kitágul s a folyó kilép Huai-king-fu paradicsomi alföldjére. VI. FEJEZET. A Hoang-ho alsó szakaszának helyváltoztatásai. Habár a Sárga folyó felső szakaszain is sok érdekes látni és tanulmányozni valója van a mérnöknek, érdekesebb hidrográfiai szempontból a folyam alsó szakasza, ahol aztán igazán megérdemli a folyó a «Khina bánata» elnevezést. Mielőtt belefognék a folyó örökös helyváltoztatásainak magyarázatába s általában az alsó szakasz természeti viszonyainak tárgyalásába, röviden összefoglalom azokat a történeti adatokat, amelyek a folyó pusztításaira vonatkoznak.* Úgy látszik, hogy a legrégibb időkben, amiről tudomásunk van, a folyam nem,, vagy igen kévéssé lévén szabályozva, azonnal megoszlott, amint Huai-king-fu vidékén elérte az alacsony síkságot. Кг. е. a III. évezredről szólnak a legrégibb kbinai följegyzések. Akkor a folyó legfontosabb ága az volt, amely Yuen-vu vidékén indult éjszakkeletre. Ez a helység valamivel keletre van Huai-king-fu nagy helységtől. A folyó innen éjszakkeletnek tartott, a Vei-ho mai ágyában, sőt, ahol a mai Vei-ho eltér a San-hszii magasföld lábától keletfelé, ott a régi Hoang-ho is elhagyta annak mai ágyát s egyenesen éjszaknak tartott, tehát egészen a San-hszi platólábánál, felvette a Csang-hot s aztán nagy mocsaras tóvá szélesedve, valahol a mai Tien-czin-fu vidékén ömlött a tengerbe, kilencz ágra oszolva. A tenger partja a Pecsili öböl körül akkor tetemesen beljebb lehetett a part felé, mint ma. Talán a világon sehol sincs az egyes városok, vidékek történelmeolyan régi idők óta, olyan nagy részletességgel megörökítve és fentartva, mint Khinában. Ilyen városi történetek stb. alapján megtudjuk állapítani, hogy mennyit változott a tenger partja a történelmi időkben. * L. Biot. Ed.: Memoire sur les changements du cours inférieur du fleuve Jaune. JournAsiatique. IV. Série. Т. I. No. 5. T. If. No. 7. 1848.