Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

V. Fejezet. A Hoang-ho

12 Amint a folyó az Ala-san vidéki magaslatok közül kiér, nagy ívvel keletnek fordul s megkerüli a homokos Ordosz sivatagot, annak északi peremén, az ordoszi sülyedést északról kerítő magaslatok lábainál. Ezt a keleti irányát megtartja egészen Ho-kou (Toto) helységig. Ahol a folyó keleti irányba átkanyarodik, ott van az egyetlen helye, ahol tényleg több ágának vannak nyomai. De az utazók leírásai szerint nem elágazások ezek, hanem mederváltoztatások nyomai. Rengeteg homokkal küzd ugyanis itt a folyam. S mégis, az északi partokon elég sürü a népesség, mert dúsan öntözik a területet. A folyótól délre, mintegy 30 kmnyire Prsevalszkij régi város romjait látta messziről. Ma a romokat eltemette a homok, de azt mondják, nagy város volt valamikor, állítólag Dsmgisz-khán építette.

1 Azt hiszem, talán az öntöző csatornákat, vagy a folyónak egykori futását temette el a homok s tette lakhatatlanná az azelőtt termékeny vidéket. A folyam legészakibb pontja Asan városka körül van, ahol Rockhill szerint sajátságos ellentétben van a gyér lakosság és a hatalmas öntöző csatornák, amelyeket alig lehet a homoktól tisztán tartani. Valószínű, hogy hajdan ez a vidék dúsabb népességű volt. A folyó tovább keletre ismét magas, erdöborította hegyek tövéhez ér. Prsevalszkij leírásai szerint ezek a hegyek sokkal magasabbak a Hoang-ho felöl, mint északról, tehát ez is végződését jelenti a folyamtól északra elterülő óriási, pusztai jellegű magasföldnek. A hirtelen felemelkedő magaslatokon némi nedvesség csapódik le, jóval több, mint a tövénél elterülő Ordosz sivatagon s így édesvizű források, dús erdőség és üde növényzet lepi el a hatalmas törmelékkúpokkal takart hegyoldalakat. A Hoang-ho völgye azonban egészen sivatag jellegű, itt öntözés nincs, a kutak vize sós. Az utazók egyetértenek abban, hogy a Hoang-ho pusztai jellegit szakaszai közül ez a legszomorúbb, ahol már közeledik nagy, dél felé való kanyarulatához, noha itt is van kultura, vannak helységek stb., de öntözésről egyik sem tesz említést. Ho-kou vidékén Rockhill gátakat említ, amelyek közé a folyó be van fogva s amelyeket szép fűzfák nőttek be.

2 A Hoang-ho medre, amint láttuk, Lau-csou-futól a szorosokban igen nagy esésű. Amint a nagy falon kívül a sivatagra érkezik, ott széles, zátonyos mederben folyik, amint különösen Wellby írja le

3, aki végig hajózott Lau-csou-futól egészen Pao-tuig, a folyó legészakibb, nyugat-keleti irányú szakaszának a közepéig. Sajnos, hogy olyan keveset ír a látottakról és olyan gyérek a megfigyelései, hogy az események elbeszélésének halmazából alig lehet valami hasznosat kihámozni. A folyónak ezen a szakaszán élénk hajózás folyik, nagy a gyapotkereskedés, azután meg, Wellby szerint, sok szénnek meg vasnak kell lenni az Ordosz-szakaszon, mert a nép erősen foglalkozik vasiparral. Végül, mint kereskedelmi czikket említi a salétromot, amely valószínűleg valami pusztai termék, talán szíksó akar lenni. A Hoang-honak ezután következő éjszak-déli irányú szakasza, Ho-koutól egészen a Tung-kuan erődig, legismeretlenebb része egész futásának. Egyedül a jezsuiták felvette térkép ad útmutatást a folyó térszínrajzáról. Richthofen szerint

4 fel 1 Psevalszkij : Reisen in der Mongolei in d. J. 1870—73. p., 184. 2 Id. h. p. 18. a Wellby, Capt. M. S. Through unknown Tibet, p. 352. sib. 4 Richthofen

: Über Gestalt und Gliederung einer Grundlinie in der Morphologie Ostasiens (Sitzungsb. d. k. preuss. Akad. d. Wiss. zu Berlin, 1900. XL. p. 890.).