Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
IV. Fejezet. A khinai nagy alföld
12 A khinai nagy alföld valöszinüleg olyan nagy sülyedéseknek köszönhette létét,:, amelyek az északkelet-délnyugati irányú Északkhinai hegylánczok és a délkelet felé irányuló Czin-ling—Huai-san lánczok V-alakú szögletében jöttek létre. Ahol a két széttartó hegyrendszer jobban megközelíti egymást, ott San-hszi, és Sen-hszi töredezett platóját fogják közre, amelynek löszborította magas földjeiről az előbbi fejezetben szólottam. A Greenwichtöl '114 0-ra fekvő keleti hosszúság vonalán azonban egy nagyobb mértékű sülyedés kezdődik, amely aztán Koreáig terjed. Ebből a nagy sülyedésböl csak San-tung maradt ki szigetszerűen s Liau-tung mint valami nagy félsziget. Azt a nagy észak-déli irányú törésvonalat, amely mentén San-hszi magas platója végződik a khinai nagy alföld felé, Csönn-ting-fu és Peking között DD Ny—• É É K.-i irányú helyettesíti, majd Peking vidékén úgy látszik, más irányú törésvonalak váltják ki, mert itt a sikság északi határa szabálytalan vonal, de általában keletnyugati. Mandsuország déli részén ismét világosabb lesz a sülyedék határolásának kérdése. A Pecsili öböllel együtt ugyanis a Liau-ho alföldjét két nagy törésvonal határolja, amelyeket saját tapasztalatomból ismerek. Az egyik a Pecsili öböl északnyugati partján húzódik, aztán Kirin körül szakad össze azzal a másikkal, amely a vulkáni természetű Miau-tau szigetekből kiindulva, Liau-tung félsziget nyugati partján halad s Mukdenen keresztül a Szongari és Amur völgyének látszik tartani. Ezt a törésvonalat már Richthofen is konstatálta, de térképére kissé mereven vonta be. Ezen a törésvonalon jöttem én végig Kirintöl Mukdenig s alkalmam volt fontos szerepét a helyszínén látni. Mandsuország komplikált hegyvidékét egyszerre szünteti meg a Daur alföld felé. Ugyancsak a Miau-t.au szigetektől indul ki a második liau-tungi törés, amely a félszigetet délkeletről határolja s Koreát mintegy elválasztja Mandsuországtól, mert éppen a határ vidékén fut. 1 Ezek a hosszan elnyúló, egymást nagyon hegyes szög alatt metsző törésvonalak adják meg a nagy alföld sülyedésének északkeleti, sajátságos, szaggatott öblös határát s ez az oka, hogy tektonikailag még a Liau-ho alluviuma is a khinai nagy alföldhöz tartozik, söt a 20 fathomnál (37 méter) sehol sem mélyebb Pecsili öblöt (közepes mélysége 27 méter) is ide kell számítanunk. A liautungi két összeszögellö törésvonal találkozás-pontján, a Miau-tau szigeteket és Santung északi csúcsát hatalmas vulkánkitörések jellemzik. Az egyesült két törésvonal úgy látszik San-tungot is két lényegesen különböző darabra vágja: a keleti, vagyis a tulajdonképeni félsziget hegyeinek szerkezete olyan, mint Észak-Koreáé; a félsziget délnyugati, szélesebb hegyvidéke, Richthofen tanulmányai és leírásai szerint tökéletesen olyan rögös szerkezetű, mint San-hszi magas földje. San-tung tehát mint valami nagy rög maradt fenn az általános sülyedésböl; ösközetek alkotta hegyeit köröskörül veszik a fiatal korú alföldi képződmények, vagy éppen a tenger. Még csak az alföld déli határának megállapítása volna hátra. Sajnos, ezt nem tudjuk ma még olyan közelítőleg sem körvonalozni, mint az előbbieket. A Huai hegység északi oldalán fokozatosan simul el a hegység az alföldbe, a Kárpátok regionális felgyürödéseinek a Szarmata síkságban való elsimulásához lehetne hason1 Lásd: Cholnoky : Dél-Mandsuország orotektonikai viszonyainak rövid összefoglalása. Földtani Közlöny, XXIX. kötet, 1899.
