Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

IV. Fejezet. A khinai nagy alföld

12 lítani az elsimulást, ámbár nem olyan szabályos. A Huai hegységtől keletre, egészen a nagy tavakig nem ismerjük sem a térszini, még kevésbbé a geologiai viszonyokat eléggé, hogy a határt megjelölhetnök. Nan-King vidékén egy darabig megint ismeretes. Itt t. i. azok D Ny—É K. csapású hegyek — az u. n. szini rendszerű hegyek, amelyek talán egész délkeleti Khinát borítják, hirtelen elfordulva, majdnem keletnyugati irányúvá lesznek, s egyszersmind el is végződnek. Hasonló hirtelenséggel végződnek a Jang-cze-kiang deltavidékén is, a Tai-hu tó körül. Itt a határt meglehetős nagy pontossággal kijelölhetjük. A khinai nagy Alföldhöz kell még végül sorolnunk azt a keskeny síkságot is, amely a Hang-csou öböl déli partján húzódik a hegyek lábánál. Itt is hirtelen, törésvonallal szűnnek meg a hegyek: magasan fekvő, vízszintesen nyugvó konglomerátrétegek ormáról tekintettem szét a mélyen alattam fekvő lapályos területre. Van Khinának még három medenczeszerü siksága, egyik Csing-tu-fu lapályán 433 m. tergerszín feletti magasságban, Sze-csuen tartomány hegyvidékei között fekszik. A másik a Jang-cze-kiang völgyének a Tung-ting tó vidéki kitágulása amelyet rövidség okáért Han-koui lapálvnak nevezhetünk, mert Han-kou itt az európaiaknak megnyitott kikötőváros lévén, ez a legfontosabb kereskedelmi góczpontja a termékeny medenczének, amely nagyságára nézve a mi Alföldünkkel vetekedik. A harmadik végül a Po-jang tó lapálya, amelyet Lóczy leírásai alapján jól ismerünk. Mind a három medenczeszerü lapály azonban mind klímája, mind mezőgazdasága tekintetében elüt a nagy alföldtől s így vele együtt nem tárgyalhatom. A nagy alföld határainak ilyen kijelölése után röviden át kell térnem hidrografiájára. Mint mindenütt, ahol a folyók magas hegyvidékről jönnek, már mint kifejlődött vizek az alföldre, kilépésük helyét nagy törmelékkúp jelzi. Az esés hirtelen megcsökkenése okozza ezt. Lejebb a folyóknak az alföldön való futását az jellemzi, hogy a folyó igen sok hordalékot szállít, árvizei gyorsan emelkednek, de gyorsan le is apadnak, deltájuk pedig terjedelmes — egyszóval az ilyen folyók, ha még akkorák is, torrens jellegűek. A nagy alföld folyói pedig, a Jang-cze-kiang kivételével mind ilyenek s ezért a nagy alföld vízjárása nem kedvező a kulturára és az ember kényelmére. Legnagyobb torrens közöttük a Hoang-ho, vagy Sárga folyó, amelylyel külön fejezetben fogok foglalkozni. Hasonlóképen torrens jellegű a Pei-ho, amely Tien-czin alatt fut a tengerbe és a Huai-ho, amely az alföld déli határán ömlik a nagy Hung-czi-tóba. A Pei-ho Észak-Gsili magas hegyvidékein ered, Peking síkságát hatalmas törmelékkel borítja el, aztán folytonos árvizekkel sújtott vidéken délnek tart, Tienczin felett felveszi a nála nagyobb Hun-ho folyót, amely a Pei-honak tökéletes hasonmása, továbbá a Hu-to-hot és a Vei-hot,

1 amelyek délnyugat-északkeleti irányban nagy utat tesznek meg az alföldön. Ezzel a két utóbbi folyóval együtt a San-hszi magas földjeiről jövő folyók mind sajátságos, merev délnyugat-északkeleti irányban futnak végig az alföld északi részén. Mintha az alföldnek általános lejtösödése volna Lonnan, ahol a Hoang-ho kijö a nagy alföldre s amelyen maga ez a folyamszörnyeteg is merev irányban, nagy eséssel fut le a Pecsili öbölbe. 1 Észak-Khinában a folyók khinai neve «ho» s miután legnagyobb részükei nem lehet hajózni, Dél-Khinában is «ho»-r>ak nevezik a kisebb, nem hajózható folyókat, míg a hajózható folyók neve «kiang».