Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)
IV. Fejezet. A khinai nagy alföld
12 ben kellőleg átnedvesedjenek. 1 A szakadékok bár kissé megkésve és elnyújtva, zápor után öntik a mocskos árvizet, amely a laza talajból, éppen rohamos jellegénél íogva útközben ugyancsak megrakodik! A löszterületek tehát minden talajnemtől elütő módon gyakorolnak befolyást a folyóra, amelynek vízgyűjtőjén terülnek el. Árvizeit rohamossá, iszaptartalmát óriási nagygvá teszik. Egészen különös jellegűnek kell tehát annak a folyónak lenni> amely a világ legnagyobb löszterületeit, Khina északi tartományait csapolja le. Csakugyan, látni is fogjuk, hogy milyen szembeszökő a különbség Khina két főfolyója, a Hoang-ho és a Jang-cze-kiang között; pedig egymáshoz közel erednek s időnként majdnem együtt öntik vizüket az oczeánba. Csakhogy míg a Jang-cze-kiang alpesi területeken, majd változatos hegyvidéken, aztán laterites területeken folyik át, addig a Hoang-ho folyásának legnagyobb része steppe jellegű, vagy éppen sivatag és végre löszterületre esik, vízgyűjtőjének legnagyobb részét pedig ez a különös anyag borítja eL IV. FEJEZET. A khinai nagy alföld. A Föld legtermékenyebb és legrégebben müveit lapályai a Nilus deltája, a Tigris és Eufrátesz síksága: Mezopotamia, és a Ganges deltája meglehetősen egyforma természetű, egyforma klimáju területek. Európa nagy termékeny síkságai: a Po és a Rhone deltáj a, es a Magyar Alföld sokkal kisebbek ahhoz, hogy rajtuk feltűnő különbségek nyilatkoznának a klima tekintetében. 2 A khinai nagy alföld azonban 10 szélességi fokon át terjed északról délre (40°-tól 30°-ig); származása, talajviszonyai és klimája nagyon változatos és ezért érdekesebb ez a fennemlitett nagy síkságoknál s változatosságára nézve talán csak a Nagy-magyar Alföld közelíti meg, ahol mocsárföld, lösz, futóhomok, különféle eredetű és képzödésü földnemek váltakoznak s klimája is meglehetősen változatos. A Bánság déli részén és Ungvár vidékén a klima eléggé különböző, de hisz ezek már egymástól vagy 4 szélességi fok távolságra is vannak. 1 Hazánkban, bár itt-ott tetemes vastagságú a lösz, ritkán jelentkezik az olyan összefüggő nagy leplekben, hogy ebben a tekintetben a khinai löszterületekkel össze lehetne őket hasonlítani. Rendesen meglehetősen hajlott lejtökön, nem nagy magasságú takarókban borítja a felszínt s gyorsan megtelik vízzel, amikor aztán mint a vizet nem egy könnyen áteresztő anyag szerepel. Mindazáltal nálunk is ismeretes dolog, hogy a löszszakadékokon milyen rohamos gyorsasággal futnak le a záporvizek. Amikor a folyók vízgyűjtő területének geologiai felépítését vizsgáljuk abból a szempontból, hogy melyek a vizet áteresztő és vizet át nem eresztő talajnemek, akkor a lösznek egészen különös helyet kell kijelölnünk. Tudjuk ugyanis, hogy a vízálló talajokról gyorsan, teménytelen apró vízmosással jutnak le a csapadékvizek a fővölgybe, míg a vízáteresztő talajnemek, orografiája sokkal egyszerűbb, simább, a víz csak lassan jut lefolyásra s akkor is inkább állandó jellegű források alakjában adja ki azt, amit a csapadékból bevett. Nem így a löszterületeken. A lösz, bár áteresztő, de az áteresztett vizet azonnal lefolyásra is juttatja a szakadékokon. Az orografiai formákkal is így vagyunk. Általában nem ad komplikált térszínt a lösztalaj, de mégis tagozottabb az bármely más talajnemnél, mert a szakadékok az izohipszákat ugyancsak összekeverik ! 2 Oroszország rengeteg terjedelmű síkságairól itt azért nem szólhatok, mert ez nem alluviális lapály, hanem mozdulatlanul álló tengeri lerakodások vízszintes táblája, amelyben a folyók mély völgyeket vágtak. Természetes tehát, nem hasonlítható össze az alluviális, igazi alföldekkel, aminek az orosz táblát csak helylyel-közzel nevezhetjük.
