Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

III. Fejezet. Belső Khina lőszszel borított tartományai

12 a földek müvelése, itt a földeknek alig kell trágya. Valamelyest az igavonó állatok (lovak, mulyák, öszvérek és szamarak) szolgáltatnak, azonkívül felhasználják az emberi fekáliákat is, de ez nálunk nem volna elégséges. A lösztartományokban azonban még ma is oly erös a porhullás, hogy ez nagyban hozzájárul a földek termöerejének megújításához. Azután még egy fontos dolog van, amire hazai gazdáinkat figyelmeztetni kötelességem. Nálunk a löszterületeken képződött szakadékokat, vízmosásokat, ha azok túlságosan kifejlődtek, le szokás döntögetni s lankás lejtövei szánthatóvá és járhatóvá tenni. Természetes, hogy a lankás lejtön a víz csakhamar ismét szakadékot váj s pár évtized alatt: nagy csomó termőföld veszteségével megint csak szánthatatlan lesz a szakadékos lejtő; azonkívül minden hevesebb zápor barázdákat von a lankás lejtökre s elhordja az odavetett drága magot. A khinaiak a szakadékokat sohasem döntik le ferde lejtövé, hanem ellenkezőleg, a függélyes falak fenntartásával, söt pontos kialakításával akadályozzák meg a további kártételeket. Amit a falakról lefaragnak, azt szétterítik a földjükön s ezzel annak termőképességét a legnagyobb mértékben fokozzák. A lösz képzödésmódjáról tudjuk, hogy az folytonos felszíni vegetáczió mellett halmozódik föl, a nélkül, hogy ez a folytonos halmozódás a létező vegetáeziónak katasztrófaszerü pusztulásával járna. A lehulló por a steppe-növényzet szálai között huzódik meg és így a lösz felső rétegei igen sok növénytáplálékot tartalmaznak. Ez az oka, hogy a lösz, amelyet nem aknáztak még ki a rendszeresen tenyésztett kultura-növények, kitűnő trágyaszer. Ezt az értékes termöföldanyagot engedjük mi a lejtösítés alkalmával prédául a felszíni vízfolyásoknak. A khinai terraszos eljárással a szántóföld mindig egészen vízszintes síkság marad, tehát a felületen folyó vizeknek nem nyújt esést, hogy azok felbarázdálják, másutt meg a termést homokkal és iszappal temessék el, mint azt nálunk gyakran lehet dombos, lejtős területeken látni. Azonkívül, mivel a vertikális fal horizontális vetülete zérus, tehát a termőföldből alig egy talpalatnyi vész el haszontalanúl, míg nálunk a szakadékok, azoknak bozótos, lejtős oldala sok-sok holdat elvon a kultura elöl. Végül pedig, a mit elöször mondtam, a lefaragott löszanyag a földeket folytonosan felújítja. Ez a sajátságos kulturamód aztán csodálatos, bizarr tájképeket hoz létre a löszterületeken. Amit a víz és szél talán rendetlenségbe, omlott lejtökkel egymásba átmenő terrén-formákká alakítana át, azt a kultura ismét lépcsőzetessé, mereven szabályossá teszi. Alig vagyunk képesek elhinni azt a csodálatos látványt, a mit az ilyen terraszos löszkultura nyújt,

1 különösen ha hozzá veszszük, hogy a fennebb elmondott lakásviszonyok miatt emberi lakást nem lehet megpillantani ezeken a merev, rideg és mégis oly pompás tájképeken. A löszterületekröl fontos még azt a kérdést tanulmányoznunk, hogy az anyag ismert sajátságai vannak-e valami befolyással a patakok és folyók vízjárására és iszaptartalmára ? Bármilyen lankás lejtője legyen is a löszplatóknak, azokról a víz a szakadékok útján mégis rendkívül rohamosan jut lefolyásra. A lösz eredeti strukturája miatt ugyanis a vizet a felszínről azonnal leereszti, mint a szita s tapasztalat szerint ugyancsak tetemes esömennyiség szükséges, hogy ezek a vastag lösztakarók a felszínük közelé1 L. Richthofen: China. I. kötet, 68. lap, 6. ábra.