Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

III. Fejezet. Belső Khina lőszszel borított tartományai

12 Nagy fáradsággal lemászik az első terraszokon. De amikor az utolsóhoz ér, akkor látja, hogy az utolsó terrasz hatalmas magasságú, függélyes falakkal esik a két szakadék fenekére. így bonyolódnak a nehézségek egész a végtelenségig.» Amint tudjuk, a lösznek nincsenek rétegei, csak bizonyos elválás-vonalai, amelyeken sok a lösz-konkréczió, esetleg a szögletes, durva kavics. Ezek az elváló lapok okozzák azt, hogy a szakadékok nem egyetlen függélyes fallal, hanem terraszosan határolódnak. Nagy előny ez, mert ezek a terraszok megkönnyítik a közlekedést és a földmívelést. Mert áldott föld ez a löszszel borított ország! Amíg Dél-Khinában, ahol pedig kétszer is aratnak egy évben, 600 méternél alig terjednek magasabbra a szántóföldek, addig itt, Észak-San-hsziben 2000 méter magasra terjed a földmívelés, sőt itt-ott 2400 méterre, pedig hideg a klima s az esőzés eloszlása nagyon kedvezőtlen. Richthofen szerint a történelmi időkben megkisebbedett ugyan a lösztartományok termőképessége, de azért még ma is Khina egyik leggazdagabb országrésze, ha talán ma már nem is érdemli meg azt az elnevezést, amivel a régiek felruházták t. i. «Khina magtára». Általában ma úgy számítanak, hogy 9—10 gyenge vagy rossz esztendőre egy-egy jó jut,a mely azonban az előbbi rosszakért hálásan kárpótol. Hogy megértsük, miképen müvelik a khinaiak a löszterületeket, tudnunk kell azt, hogy a löszvidékeken házak helyett a függélyes falakba vájt üregekben laknak az emberek. Lóczy ezeket a következőleg irja le :

г «Az első löszhalomhoz érve, az emberi lakások új alakjai tűntek fel. Itt mély és magas boltozatok vannak a löszpartok laza anyagába vájva; a kivájt boltozat előrésze vert fallal vagy vályoggal van ismét elfalazva, melyen csak füstnek, egy ajtónak és egy ablaknak van nyílás hagyva; vert fal keríti el az ily barlanglakások előtt az udvart, melyben a földmíves eszközei állnak és néhány igásmarha van a fal melletti jászolhoz kötve. Azokban a szakadékvölgyekben, melyek a felföldről a Vej-ho medenczéjébe nyílnak, még meglepőbb a látvány. A végtelen terraszlépcsökön szétszórtan él a földmíves, rejtett utak vezetnek lakásához s a magas terraszfalakon nem közelítheti meg őket az ellenség. Mind a mellett emberi lakás, a mi felfogásunk szerint, a lösz vidék némely helyein nem látható, csupán sötét pontok tűnnek elő nagy számmal a sárga terraszfalakon már nagy távolságból; ezek a löszlakások nyílásai. A fensíkon magán egyáltalában az egész láthatáron semmi sem emlékeztet az ember jelenlétére; csak a véletlen gyözött meg, hogy a felszántott és bevetett . búzaföldek tulajdonosai földjeiken laknak. Egy helyen füstöt pillanték meg, mely a síkföldröl emelkedett fel; közelébe lovagolva, mintegy 6 méter mély és 15—20 méter széles, négyszögletes, függélyes falakkal ásott gödör előtt álltam, mely egy majorsági udvart tüntetett elém; ennek alján valának a lakások a földbe vájva s egy pinczegádorféle tárna vezetett le az udvar alján, melyet erős faajtó védett. Az ajtókon és ablakokon kívül — az utóbbiak nagyon sokszor hiányzanak — nincsen semmi ía az ilyen épületeknél; a lösz nem kiván ácsolást és a kiásott boltozat szabadon megáll.» A terraszok müvelésmódja nagyon hasonlít az európai szántóföldek műveléséhez, azonban egy lényeges különbség van. Amíg nálunk trágyázás nélkül alig lehetséges 1 LóCzy Lajos : «А khinai birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. Budapest, 1886. Termtud. Társ. 457 lap.