Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

II. Fejezet. Mandsuország

12 «Egy templomféle áll a suí-jü-i patak sziklakapujánál; az itt levő tangut őrség, mely csapatom közeledtére a közeli hegyoldal sziklái közé futva, villás puskáit lövésre illesztette, a vízelosztásra való felügyelet végett van ide rendelve». Ilyen módon teszik termékenynyé azt a keskeny földsávot, amely a steril homoksivatag és a magas hegység között terül el. Pekingtől északra, az 1200—1600 m. magas fennsíkon a kultura közvetlen a fennsík peremére szorítkozik, ahol nedvesebb a lég, több a csapadék s itt, bár sok bajjal küzködve, megél a khinai földmíves. A fennsíknál alig magasabbak a délen látható hegyvidék gerinczei. Ezek teljesen kopárak, erdötlenek, kultura csak a völgyfenéken található, de ott is oly gyéren, hogy a mi hegyvidékeink valóságos kánaánoknak látszanak mellettük. A mongol puszták többi részéről gyéren kaptunk eddig híradást, még kevesebb az olyan, amely a talajjavításról, vagy vízhasználatról szólna. A nép legnagyobb részt nomád pásztoréletet él s mind a klima, mind az orografiai viszonyok alkalmatlanná teszik ezt az óriási területet sürü népesség befogadására. II. FEJEZET. Mandsuország. Mandsuország területét földrajzi szempontból három jól megkülönböztethető területre oszthatjuk. Mindenekelőtt a Liau-ho és a Szongari folyók vonala levágja a Korea félé eső hegyvidéket, amit legnagyobb részt érintetlen őserdők borítanak. Ettől a vonaltól éjszaknyugatra van a felső Szongari és a Nonni alföldje, meg az a javarészt ismeretlen hegyvidék, amely az Amur völgyét körülveszi. Végül délen a Liau-ho alföldjét s a nyugati hegyek tengerparti párkánysíkságját foglalhatjuk össze, mint Mandsuországnak legtermékenyebb és legsűrűbb népességű részét. Az egész ország klimája erősen kontinentális jellegű. A nyara nedves és forró, a tele szibíriai hideg és száraz, pedig az egész ország körülbelül ugyanazon a földrajzi szélességen fekszik, mint hazánk és Itália. Az ország déli vidékein a nyár elég forró, hogy szubtropusos növényzetet hozzon virágzásra, de a tél fagya igen kemény, a hőmérő lemegy Niu-csuangban —40—45°-ra is a zérus alá. Az egyévi növényzet tehát dúsan fejlődik ki, míg a többévi növények általában erősen északias jellegűek. Innen származik Mandsuország flórájának és faunájának sajátságos kevert volta. A szibíriai fenyő tövén a bengáli tigris tanyáz, a folyók felett sarkvidéki halászmadarak és indiai pillangók repdesnek. A klima alkalmas a földmívelésre és mégis a délkeleti hegyvidék majdnem lakatlan, csak a szélesebb völgyekben vannak sűrűbben a falvak. A Liau-ho völgyén, illetőleg azon a széles alluviális síkságon, amelyen át a rakonczátlan folyó kanyarog, sűrűbb a népesség, különösen sürü pedig azokon a széles, de alacsony plató-zónákon, amelyek a keleti és nyugati hegyek lábait szegélyezik. Itt a közetek csodálatos elmálása folytán jó termőtalaj áll elő, helyenként pedig folyami lerakódások és lösz kedvez a földmívelésnek. Ezek a sajátságos platók a tenger hullámaitól síksággá gyalult területek s oly fiatal korúak, hogy még semmiféle. szárazföldi lerakódás sem képződhetett rajtuk. Kíncsou-fu vidékén az eke tiszta, málott gránitban szánt, olyannyira el van málva ez a keménynek ismert