Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

I. Fejezet. A tibeti magasföldek és a mongol puszták

12 megromlását, a klima esetleges lokális megváltozását, a folyó helyváltoztatását, földrengést, ami Belsö-Ázsiában, különösen a turáni alföldre nyíló völgyekben igen gyakori és végül az ellenséges rosszakaratot, amit a szerte kóborló nomádokról könnyen feltehetünk. Sajnos, hogy terem nem engedi, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzam, mert nagyon is elvezetne tárgyamtól. Fel kell azonban hivnom erre a nagy fontosságú dologra különösen a szinologusok figyelmét, akik a khinai történelemben bizonyára igazolását fogják meglelni ennek az elméletnek, vagy helyesebben következtetésnek, amit különösen Hédin Sven, Stein Aurél és Almásy György tanulmányaiból vonhattunk le. Ez az a pont, amelyen a khinai és európai történelem sokkal szorosabban összefügg egymással, mint ahogy azt gondolhattuk volna. A Han-hai térség többi része, a Mongol-puszták és a Gobi-sivatag homokos sivatagokkal váltakozó, gyepes puszták, steppék. Ennek a vidéknek is legnagyobb részt csak a szélére szorítkozik a kultura s míg a magas föld éjszaki részéről a folyók általában kifelé vergálnak, addig délen a Hoang-ho kivételével a pusztákat környező hegyekről jövö vizek sóstavakkal, vagy anélkül vesznek el a homokban. A Nan-San, vagy Ki-lien-san éjszaki lejtőjén a Széchenyi-expedíczió kétszer is végig ment s Lóczy Lajos leirása után már jobban ismerjük, hogy ezeken az áldatlan területeken miképen használják fel a vizet. A Nan-san éjszaki, sziklás lejtője előtt óriási törmelékküpokat raknak le a szurdokokból előtörő folyók. Kan-csou és Szú-csou környékén a törmelékkúpok magassága 15—2°-nyi csekély hajlásúk mellett az 1000 métert meghaladja, míg kerületük 40—50 km.-re becsülhető.

1 Ezek a kavicskúpok részben lösz fölé települtek, részben pedig a lösz ellepte őket. Termékenynyé csakis öntözéssel lehet tenni a száraz klima alatt a területeket s erre a törmelékkúpok rendkívül egyenletes lejtője igen alkalmas. Ahol a patak kilép a hegyből, ott valami vízosztóval több ágra osztják s egymásután töltik meg időrendben az árkokat. Ezeket az öntöző csatornákat Lóczy következőleg írja le.

2 «Érdekes az az eljárás, melylyel az ilyen kisebb hegyi folyók vizét a khinai földmíves földöntözésre fogja. Minthogy a sui-jü-i folyó mély kavicsmederben van, a környező lösz-talajú szántóföldek pedig magasan feküsznek a meder felett, annak az óriás törmelékkúp köpenyén, melynek közepén a folyó mélyen bevéste ágyát. Tehát, hogy azok öntözhetök legyenek, a sziklakapu nyílásában megosztották a folyót, a folyómeder meredek kavicspartjaiba ásott csatornák, csekélyebb eséssel, mint a folyómeder, kétfelé elvezetik a vizet; ily módon a törmelékkúp felületére kerül így a víz, hol azután a további mesterséges vízelosztás segélyével a 0'50—1*0 m. magas lépcsőfokok tábláin a szántóföldek elárasztatnak. A Nang-ku-csöng körüli magasabb lösztérségeket azok a patakok öntözik, melyek e városka mellett a Nan-san oldaláról lefutnak. A vízosztó csatornák oldalai élőkre állított, nagy, lapos görgetegekből vannak építve, a görgeteg közeit füvei, gyeppel töltik ki; az aszók palánkvályukkal hidalják át a csatornákat, nehogy a kavicspart meredek falairól a törmelék beléjük guruljon.» 1 Gróf Széchenyi Béla keletázsiai útjának tudományos eredménye. I. kötet 479. lap. 2 I. h. I. kötet 502. lap.