Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

I. Fejezet. A tibeti magasföldek és a mongol puszták

12 Ezeken a természetes, vagy mesterséges kultura-területeken rizs, búza, kukoricza, köles, szilva, baraczk, szölö, alma, körte, dinnye, gyapot terem, de a selyemhernyót is tenyésztik. Meglepően új világításba helyezik ezeknek az öntöző müveknek nagy jelentőségét dr. Stein Aurél hazánkfiának nagybecsű kutatásai a Tarim-medencze romváro-' sait illetőleg. Lehetetlen volna itt az ö kutatásainak minden eredményét még oly röviden is összefoglalni, csak arra a legjelentősebb eredményre kell kitérnem, amely a városok rombadölésének magyarázatául szolgál. Hedin Sven leírásai és különösen túlzott képei alapján azt lehetett volna hinni, hogy a futóhomok előrenyomulása pusztította el ezeket a hajdani kultur-telepeket s az ember a futóhomok elöl menekült volna kifelé, a sivatag pereme felé. Ma már kétségtelen, épen Stein kutatásai révén, hogy a telepek elpusztulását az öntöző müvek elhanyagolása okozta. A khinai császárság változó hatalmának és a khinai uralom hanyatló rendjének következtében helylyel-közzel elhanyagolták az öntöző müveket, ennek következtében az oázisok földje mindinkább használhatatlanná vált s a nep kiköltözött onnan. Nem valami katasztrófa, nem egyetlen nap, vagy egyetlen szélvihar borzasztó következménye volt ezeknek a lakóhelyeknek tönkrejutása, hanem lassanként hagyták el azokat a lakosok, amit különösen bizonyít az, hogy mindenüket magukkal vitték, csak a törött holmit, a szemetet és néhány szállíthatatlan nehézségű tárgyat hagytak hátra. Az ilyen elhagyott romok száma elég tetemes, de még sokkal nagyobb a Hilmend-folyó végződésénél, Persia és Beludsisztán-Afghanisztán határán, ahol a folyó megfogyatkozott vize elszéled az óriási Hamun-mocsarakban. A beludsisztáni határt bejáró angol expedíczió tesz említést erről a temérdek romról a pusztákon, amelyeknek környékét hajdan szintén öntözték. Nagyon nagy jelentőségű dolog ez! Ha a puszták peremén az öntöző müveket elhanyagolják, a földmívelés lehetetlenné válik s a nép kénytelen kiköltözködni. A puszták szélén letelepült s városokban összetömörült földmíves, iparos és kereskedő nép azonban szoros gazdasági közösségben él a pusztákon kóborló szomszédsággal, amint ezt különösen Almásy György mutatta ki.

1 Ha a letelepült nép kénytelen otthagyni hazáját, nem maradhat ott a nomád sem, hanem a földmívelövel együtt vándorútra kél. így kezdődik a népvándorlás ! Az öntözés lehetőségének megszűnése még czivilizált körülmények között is rettentő következményekkel jár. így 1858-ban a Hoang-ho elhagyta déli irányű alsó folyását s észak-kelet felé a Pecsili-öbölbe szakadt bele. A régi meder környékén a gyönyörűen berendezett belvízi hajózás és öntözés folytán rendkívül sürü népesség fejlődött ki, amely egyszerre elvesztette kenyerét és koldusbotra jutott, amint a folyó odahagyta régi medrét. Ez volt az oka a véres nieng-fei lázadásnak, amikor a kenyérvesztett nép a folyóját követelte vissza. Hasonló katasztrófák okozhatták a népeknek időszakonként való kiözönlését ezekről a pusztákról. Valószínű, hogy ilyen ok hajtotta ki a khinaiakat, ez az indító oka az összes népvándorlásoknak. Hisz csodálatos életmód is az, amikor az emberek százezreinek egész gazdasága, jóléte, sőt élete is néhány nagy nehézséggel készült s nagy fáradsággal fenntartott öntöző csatornán függ, mint egy hajszálon! A csatornák elpusztulásának lehetséges okai közül felemlítem r a közigazgatás 1 Almásy György: Vándorútam Ázsia szívébe. Természettudományi Társulat, 1903.