Vízügyi Közlemények, 1905 (21. füzet)

I. Fejezet. A tibeti magasföldek és a mongol puszták

12 Ugyanezt találta Hedin Sven

1 a Tarim folyó középső folyásán is, ahol a folyó partjait dús erdők és legelök lepik el, de a talajvíz majdnem ihatatlanul sós. A folyam vize aztán gyorsan változó kiöntéseken, sikér tavakon keresztül folyik, vize folytonosan csökken s bár terjengösebben, mint a Keria-darja, mégis hozzá hasonlóan vész el a homokbuczkák között. A Richthofen említette sós vizet tehát a homokba temetkezve fogjuk megtalálni, míg a felszinen levő tavak édes vizüek, amelyeknek túlfolyását a talaj rendkívüli áteresztő képességében kell keresnünk. Éppen azért, mert olyan gyors az elszivárgás, nem sósak a tavak. Úgy látszik, hogy a sós tavak képződéséhez nem elegendő a folyónak folyásában való megakadályozása és tóvá való kiszélesedése, hanem szükséges az is, hogy az elszivárgás ne terjedjen ki olyan nagy területre, amelyről a talajvíz elpárolgás útján igen nagy mennyiségben távozhatik. A sós tavak képződéséhez tehát a talajnak bizonyos mértékben víztartó képességűnek kell lennie. * * * A Tarim medenczének azok a részei, amelyeket nem öntöznek a nagy folyók, rettenetes futóhomoksivatagok. A medencze déli pereméről Jarkand és Cseresen között 26 nagyobb patak és folyó jön le a sivatagra, de ezek közül csak az egyetlen Khotan-darja éri el az északon tovafolyó Tarimot. Legnagyobb része még a tulajdonképeni sivatagot sem éri el, hanem már a gyepes pusztákon elvész, vagy pedig szétterül azokon a mesterileg készített árkokon, amelyek az oázisszerü telepek öntözésére szolgálnak. Ezek az öntöző csatornák, úgynevezett «árik»-ok

2 valószínűleg a törmelékkúpokon és tövükben készültek s oly elrendezésűek, hogy a víz lehetőleg az utolsó cseppig felhasználódjék. Amellett a folyómeder is nyíltan marad, mert reá szükség van, hogy az árvizeket levezesse. E folyóknak ugyanis rendkívül heves áradásai vannak, sokszor pár óra alatt, mint aíéle torrens jellegű vizek, tönkre teszik az egész kis kulturteriiletet. Sajnos, hogy vízosztó, duzzasztó, zsilipelö stb. müvekről az amúgy is gyér irodalomban semmifele leirásra sem akadtam. A rendkívül könnyű elszivárgásra nézve Hedin Sven érdekes dolgot említ Keria vidékéről.

3 A város körül árikokban oszlik el a víz, hogy öntözze a kerteket s miután a város alatt egyesültek, a Keria-darja folyó, mint egészen jelentéktelen folyócska hagyja el a terjedelmes oázist. Tovább éjszakabbra azonban a folyó egyre erősbödik, anélkül, hogy mellékfolyókat venne fel. Világos, hogy az oázison elszivárgóit talajvizet veszi ismét fel, amivel annyira pótolódik eredeti vízmennyisége, hogy csak 250 km-nyi út után képes öt a homok teljesen elnyelni. Keiet-Turkesztánban Hedin Sven

4 szerint háromféle oázis van: 1. A folyók mentén azokon a keskeny sávokon, amelyeket dús erdők, búja fünövényzet borít. 2. A sivatag peremén, mesterséges öntöző csatornákkal létesültek a legnagyobb oázisok. A tartomány minden városa ilyen módon kapott életképességet: Kasgar, Jarkand, Khotan, Kerija és Csercsen délen, Akszu és Kucsa éjszakon; 3. Azokon a törmelékkúpokon, amelyekkel a folyók és patakok a medencze sivatag-sikjára lépnek, tehát a hegységek közvetlen lába alatt szintén sok oázis húzódik meg. 1 «Through Asia» II. kötet és «Forschungsreise nach dem Lop-nor». Zeitschrift d. Ges. für Erdk. zu Berlin В. XXXI. 1896. 295. lap. 2 Ez a szó a magyar «árok» szóval etimologiai összefüggésben van. 4 § Through Asia. II. köt. 943. lap.