Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

84 sége kívánatossá tette, hogy a kényelmetlen és gyakran veszedelmes tengeri út helyett a tenger alatt készítsenek szárazföldi összeköttetést a két ország közt. Ez eszme legelőször az 1868-iki évben merült fel a közmunkaminiszteriumban s bár az eszme franczia emberé — Thomê de Gamond-é, — az angolok kezdtek hozzá a tervezéshez. A megejtett szondázások kimutatták, hogy a calais-i szoros mélysége nem nagyobb 60 m.-nél. A két part távolsága 28 km. úgy, hogy a magasság a hosszhoz úgy aránylik, mint 1 : 500. így tehát az esésviszonyok igen kedvezőek tunnel és földalatti vasút létesítésére oly formán, hogy a vasút a szorosnak egyik oldalán leszáll, másik oldalán fölemelkedik. A geologiai rétegzés, amennyire a két parton lesülyesztett kutakból és a tenger fenekének vizsgálatából megítélni lehetett, meglehetős egyenletes a szoros két oldalán. A felső fehér krétamész-szikla repedésekkel telt, mely alatt a szürke alsó krétaréteg eléggé tömött, hogy beléje a tunnel bevágható volna. A tervező mérnökök Hawkshaw, Low és Brunlees voltak, s a kérvényezők élén befolyásos egyének állottak. A kérvényezők közhasznúnak óhajtották kimondatni a munkálatot, és kamatgaranczia fejében mindkét államtól 25 millió frank szubvencziót kértek. Azonban az államok pénzbeli hozzájárulása kérdésessé vált, majd a franczia-német háború akasztotta meg az ügyet. 1873-ban azonban újra fölelevenítették s ekkor a terveket franczia részről bizottságnak adták ki elbírálás végett. E terv szerint a tengeralatti vasútnak három része van : egy középső 26 km. hosszú rész, melynek feneke 0-000378 m. méterenkinti eséssel ívben hajlott úgy, hogy a szivárgó víz a két vége felé gyűlhet össze és két följáró, melyek hossza 11 — 11 km. és esése 12-5—1315 mm. méterenkint. Ezenkívül két galéria csatlakozik a középső szakasz végeihez, melyek a vizet elvezetik; a galériák végén függőleges kutak vannak a víz kiszivattyúzásához. A terv, bár kivitele ellen semmi bizonyos ellenvetést nem lehetett tenni, mégis a kivitelnél fölmerülhető esélyeknek alávetett s a siker nem látszott biztosítottnak. Azonkívül a kérdés hadügyi része is külön, fontos megbírálás tárgyát kellett, hogy alkossa. így az engedélyezés ügye húzódott; a közhasznosságot nem lehetett kimondani reá s hosszas tárgyalások után a bizottság csakis föltételes engedély kiadását hozta javaslatba a kérvényezők számára. 12. A sarkantyús hajók. (Les navires à éperon.) Név nélkül. A czikk azt bizonyítja, hogy a sarkantyús hadihajókat nem Ellet amerikai mérnök találta föl, hanem a franczia Labrousse admirális. 13. Szemle. (Chronique.) a) London vizei. A czikk London vízvezetéke vizének kémiai alkotórészeit adja. Fejenkint és naponkint Londonban 158'5 1. víz jut. b) A tavak természetes emelkedése és sülyedése. Dausse megjegyzi, hogy a Genfi tó színének De Candolle konstatálta sülyedése onnan származik, hogy a kifolyásnál a meder mindig mélyebbre vágódik a sziklába ; a rómaiak óta 2 m.-t sülyedt a vízszin. Míg vannak tavak, melyek színüket emelik, mert beléjük hordalékkal telt,