Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

82 sokkal több vizet igényelnek, mint a téliek. Ha valamely területre egy bizonyos mértékű vízmennyiséget kiszabtak, akkor e mennyiség megváltoztatása igen nehéz és mindig az adminisztrátiv szolgálat közbejöttével történik. Czélszerü egyébiránt változtatható nyílású vízosztókat alkalmazni, mikor aztán a vízmennyiség kiszolgáltatása a kultura minősége szerint történhetik. A Perrégaux-csatorna, mely a nagy rezervoárból ágazik ki, a víz J^l^ ° 36,000 részét szállítja, vagyis 3000 m

3 vízből 242 1.-t; a többi 2758 1. víz a Habra medrében folyik tovább a St.-Maur-gátig, mely ismét felduzzasztja. E gáttól kiindulva két öntözö csatorna vezet; az egyik a folyó jobb oldalán 431 h.-t öntöz, a másik a baloldalon 7200, a jobboldalon 1400 h.-t öntöz ; az öntözött területek nagysága tehát körülbelül 12,000 h. A másodrendű csatornák 100 1. emésztésüek és e vízmennyiséghez mérten állapították meg szelvényalakjukat. Az esés sehol sem haladja meg а (У4 m.-t kmkint. Az alacsony helyeken a csatornák töltések közt vezetvék. A másodrendű csatornák mindig a legnagyobb esés irányában elhelyeztettek. A.csatornák olyan szelvényüek, hogy a vízmélység a fenékszélességgel egyenlő legyen; a lejtök 1 :1 hez hajlottak ; a víz sebessége bennük 0'55 l'OO m. között van, hogy sem lerakodás, sem kimosás ne történjék. A főcsatornák partja 0'5 m.-rel, a másodrendüeké 0-3 m.-rel magasabb a víz színénél. A töltés koronája mindenütt 30 cm.-rel szélesebb a fenéknél ; a töltések lejtői is 450 alatt hajlók. A növényzet igen jó védője a lejtöknek. Bevágásoknál 0'5 m.-es padkákat alkalmaznak a csatornák könnyebb tisztítása végett. A főcsatornák mentén utak és faültetvények vannak. A főcsatornák általában a legnagyobb esés irányában vezetvék, de úgy, hogy a vízsebesség bizonyos határon túl ne növekedjék. Ott, hol a terep esése igen nagy, ott bukókat alkalmaztak s a víz eleven erejét munkagépek hajtására fordították. A munkálatoknak 1871 végén kezdettek neki és 1873-ban fejezték be. A főcsatornák hossza 76,100 m., a mellékcsatornáké 25,000. Az osztóárkok hossza 400,000 m. 7. Szemle. (Chronique.) a) Vedres láncz alkalmazása a kotrott anyagnak a hajóból való kiürítésére. Bécs mellett a Duna szabályozásánál a kotrott anyaggal telt hajókat olyan készülékkel ürítették ki, melynek lényeges alkotórésze a vedres láncz volt. «S. A marseillei hajójavító medenczék forgóliídja. (Pont tournant de bassins de radoub de Marseille.) írta : Barret. A marseillei hajójavító medenczék bejárója fölött átvezető út hídját úgy készítették, hogy a hajók ki- és bemeneténél a híd elfordítható legyen. A bejáró szélessége 28 m. ; a híd hossza 62 m. A híd a bejáró egyik oldalán elhelyezett pillér körül forog. A híd súlypontjában elhelyezett hidraulikus sajtó fölemeli kissé a hidat úgy, hogy az a két végén elválik támasztékától s aztán a sajtó hengere adja a híd forgástengelyét ; a forgatást lánczok segítségével víznyomású sajtók végzik.