Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

81 A gát építése alatt a Habra vizét a gát jobboldalán falazatlanul hagyott nyí­láson vezették el mindaddig, míg a fenékürítök elkészültek. Ekkor körülzáró gát védelme alalt a nyílást elfalazták, a víz pedig az üritö nyílásokon talált lefolyást. A gát építése nagy nehézségek közt 5 év és 9 hónapot vett igénybe és 1871 augusztusában készült el. Midőn a vizet először íölgyülni engedték, mind a hegy­oldalban, mind a gát falán keresztül szivárgások mutatkoztak. De Pochet azt hiszi, hogy e szivárgó nyílások lassan eltömődnek. Mielőtt a lecsapoló munkákhoz hozzáfogtak volna, a Habra-síkság alsó része, melyről a téli árvíz kiöntései nem tudtak lefolyni, büzhödö, lázas mocsár volt. Ezért a vizek levezetésére árkolásokat, a kiöntések ellen gátakat kellett emelni. Ezenkívül a Habra kisvízi medrét is helyenkét szabályozni kellett. A kisvízi meder mélysége átlag 1 m., fenék­szélessége 3—4'5 m. A nagyvízi meder 450—900 m. széles. Ezenkivül töltésezték a Sig és Tinn folyókat is, melyek a Makta-síkságon egy pont felé konvergálnak és a Makta­tóban egyesülnek, mely szintén töltésekkel körülvett. A felszíni vizes helyek kiszárí­tására igen jó szolgálatot tettek az eucalyptus globulus-ültetvények. E fa igen gyorsan nő, kemény, leveleiből aromátikus gyógyító olajat préselnek lázbetegség ellen. Eddigelé Oranban a nagy öntözömüveket az állam létesítette és ö szolgáltatta a vizet a birtokosoknak, illetőleg öntöző-társulatoknak. De megkövetelte aztán, hogy a víz a földtől el nem különíthető legyen, vagyis az öntözöviz a föld eladásakor a föld tartozéka maradjon. Algériában a nyári kulturák közül pamutot, kukoriczát és szézámfüvet öntöz­nek. A pamuthoz h.-onkint x/ 2 1. folytonos víz szükséges, vagyis 5 hónap alatt 6480 m 3, mely vízmennyiséget 10 alkalommal 6*8 cm. vastag rétegben öntöznek ki a földre. Rendesen a spanyolok végzik Algériában az öntözést. Franczia- és Olasz­országban hektáronkint 1 1. vizet számítanak, kerti öntözésnél 1*5 1.-t, rizsöntö­zésnél 25 1.-t. De ily helyeken az öntözővíz lecsapolásáról is kell gondoskodni, míg Algériában minden víz beivódik a talajba. A téli kulturák közül búzát, árpát, zabot és takarrjiány-féléket öntöznek Algírban. Ily esetben ^ 1. jut h.-kint, vagyis 7 hó alatt 3,000 m 3, melyet 3 alkalommal öntöznek ki O'IO m. vastag rétegben. Itália marcitái 42 1. vizet igényelnek h.-kint. Az öntözést úgy foganatosítják, hogy a másodrendű csatornák mentén egyszerre csak egy birtokos öntöz, aki aztán a másodrendű csatornák összes vizét megkapja egy bizonyos időre. Az öntözést mindig a vízosztótól legtávolabb fekvő parczellánál kezdik s úgy jönnek sorra a közelebbi parczellák. A víz elosztására zsilipörök, vízörök ügyelnek; 1500 h.-ra jut egy vízőr. Az alkalmazott vízosztók azonban nem osztják kellő pontossággal a vizet. Ugyanis a vízosztó oly medencze, melynek egyik oldalán a vízhozó-csatorna önti bele vizét, többi oldalain pedig a vízkivételi müvek elhelyezettek. Világos, hogy azok a vízkivételi csatornák, melyek a vízhordó csatornával szemben feküsznek, több vizet kapnak, mint az oldalt fekvők, mert a vízhozó-csatornából bizonyos sebeséggel jön a víz, mely a medenczében is megtartja mozgásirányát. Azonkívül a kisebb nyílásokon kijutó víz aránylag kisebb mennyiségű, mint a nagyobb nyílásokon kijutó és nem a terület, illetőleg nyilás-szélesség arányában oszlik meg a víz, mert a kontrakczió tényező a kis bukóknál nagyobb, mint a nagy bukóknál. Az arányos vízosztás másik hátránya, hogy a vízosztók a terület arányában szolgáltatják ki a vízmennyiséget, mely valamely kulturára nézve túlsók, más kulturára pedig kevés ; a nyári kulturák Vízügyi Közlemények XX. ^

Next

/
Thumbnails
Contents