Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

80 450 m. s mely 30 millió m

3 vizet tud tározni. De a víz tározásán kivül egyéb müveket is kellett létesítni, hogy a talajt termővé tegyék úgy, hogy a habrai munkálatok a kővetkezők : 1. A völgyzár. 2. A lecsapoló munkák. 3. Az öntöző munkálatok. E munkálatokat részvénytársaság létesítette, mely a befektetésért az államtól 24,000 h. földet s a tározandó víz 24/36-od részét kapta. A gátat eleinte fölből akarták készíteni, de több földgát elpusztulván, e gondolattól elállottak. Ugyanis a földgátak pusztulását okozzák : 1. A szivárgás. 2. A víz túlemelkedése a koronán. 3. A hullámzás, mely néha 3—4 m. magas. 4. A víz felöli lejtő megbomlása; ugyanis a kővel burkolt lejtő nyilásain a víz behatol, a földet a kő alól kimossa s akkor a burkolat lecsúszik. A gátak elszakadása óriási veszedelemmel jár s Aucour azt hiszi, hogy csak 12 m.-nél kisebb magasságú és 1,500.000 m

3-nél kevesebb vizet tartó gátakat lehet még földből készítni ; de az ily meghatározásoknak csak igen viszonylagos az értéke. A Habra-gát koronája 325 m. hosszú s aztán 120 m. hosszú bukógátrész következik úgy, hogy a gát teljes hossza 450 m. A vízoszlop magasságát a rezervoárban a fenéktől számított 34 m.-ben állapították meg ; a gát összes magassága a fenéktől 35'6 m. A gát koronája 4-3 m. széles s e vastagság 6 m. mélységig állandó ; ettől kezdve aztán a gát kiszélesedik s nagyjában háromszögalakú a profilja. A korona fölött 1"5 m. vastag 2-4 m. magas parapetfal emelkedik. A gátnak van két ürítő-zsilipje közel a fenékhez elhelyezve és mind jobbról, mind balról egy-egy vízkivételi müve, melynek mindenike két, 0'8 m. átmérőjű, csapokkal elzárható öntöttvascsöböl áll. A 125 m. hosszú bukógátrész az árvizek lefolyását engedi meg ; e bukó fölött a koronamagasságban híd vezet át. A gát méretének kiszámításánál, melyre Pochet igen részletesen kiterjed, a Delocre három szabályát tartották be : hogy a nyomások eredője az alátámasztó lapon menjen át, hogy a fal ne csúszhassék el az alap lapján és hogy az a nyomás, melyet a falazatnak elviselnie kell, a megengedhetőnél kisebb legyen. A gátkorona szélessége megállapításánál nehéz volt a választás. A nagyvölgyzárak koronaszélessége 4-2 m.-töl 20 m.-ig változik. Krantz szerint a duzzasztás magassága szerint kell a koronaszélességet választani : 5 m. duzzasztásnál 2 m. legyen, 50 m. duzzasztásnál 5'0 legyen legalább a koronaszélesség ; részint a hullámzás, részint a közlekedés miatt kell a nagyobb duzzasztásnál nagyobb koronaszélesség. A gát üritö-zsilipjei a rezervoárban fölgyülö iszap eltávolítására szolgálnak. Pochet részletesen foglalkozik e kérdéssel s számításokat tesz az iszap mennyiségére vonatkozólag, melyet 4 év alatt 1 millió m

3-re becsül s melyet 500,000 m

s víz kibocsátásával lehet kihordatni. Az üritö-zsilip tábláját vasrúd segítségével a gát tetejéről lehet fölhúzni. Hogy a tábla be ne iszapolódjék, elég egyszer-máskor néhány centiméterre fölhúzni, mikor is az iszap a tábla körül eltakarodik. A jobboldali vízkivétel a Perrégaux-csatornát táplálja, a baloldali a folyóba ...... . 2.900 33,100 . onti a vizet ; amaz a víz emez ктгт:™ reszet szallitja. Зо.ООО ЗЬ.ООО A bukógátrészt, melyet az 1872-iki árvíz megbontott, úgy állították helyre, hogy felső oldalfala merőleges, alsó oldalfala parabolikusan hajlott. A bukó fölött állványos híd van, melyet tűk és zsiliptáblák alkalmazásával duzzasztómüvül is lehetne használni s így a rezervoár űrtartalmát jelentékenyen növelni. Azonban ez irányban még tanulmányok folynak.