Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

75 2. Saint-Étienne vízvezetéke és a Furens-rezervoár. (Travaux exécutés pour la conduite d'eau de la ville de Saint-Étienne et la construction du réservoir du Furens.) írta : Mongolfier. Saint-Étienne a Pilátus-hegy tövében gyorsan emelkedő, virágzó város 100,000 lakossal. Vízszükségletét a kis Furens folyó fedezte ; de a folyón számos gyár keletkezett úgy, hogy a víz a város czéljaira hasznavehetetlen lett. Grueff tervei szerint a Furens folyóból határozták el a város vízzel való ellátását a jövőben is s e czélra a folyó forrásvizeit összegyűjtötték s azonkívül az állam hozzájárulásával nagy völgyzárat építettek a folyón s így lehetővé tették, hogy a város örök időkre bő és tiszta vízzel ellátható legyen, hogy megszabaduljon a Furens borzasztó árvizeitől s végül, hogy a tározott vizet az ipar czéljaira előnyösen kihasználhassák. 1859-ben kezdtek a munkálathoz és 1866-ban végezték be; a mü költsége 5 millió frank. Az ivóvízvezeték kérdését oly módon oldották meg, hogy földalatti csatornákon összegyűjtötték a Furens forrásainak vizét nagy falazott csatornába és elvezették a város közelében elhelyezett vízosztó rezervoárba, honnan aztán a víz a városba mehetett. A falazott csatorna 17*4 km. hosszú és 1190 m. magasságig fut fel a forrásokig. 22 forrás önti belé vizét, de ezenkívül kapcsolatban áll a Furensgát ürítöcsövével is, hogy amikor nyáron a források kevés vizet adnak, a hiány a nagy rezervoárból pótolható legyen. A vízvezeték igen enyhe esésű szakaszokban vezetett s aztán minden ily két szakasz közt erős bukás van ; ily helyeken turbinák használják ki a víz elevenerejét. A vezeték egész hosszában falazott és lefelé (a vezetett vízmennyiséghez képest) nagyobbodó szelvényű ; a szelveny általában tojásalakú s legnagyobb alakja l-52 m. magasságú és 0*80 m. szélességű. Minden 200 m.-re betekintőket, készítettek az akvadukthoz ; betekintők vannak a bögék elején és végén a források beömlöinél, az ürítő és túlfolyó készülékeknél. A vízvezeték ugyanis helyenkint bukókkal ellátott, melyeken át a vezetékből a fölösleges víz eltávozik. A vezetéket három részben öntötték ; előbb megöntötték a fenekét, aztán a két oldalát s legvégül a felső boltozatot. A betonöntéshez szolgáló minták csuklós darabokból voltak összetéve úgy, hogy a kapcsok megeresztésével a darabok összezáródtak s a vezeték falazott részéből hivonhatók voltak. A források foglalása következőleg történt : Ott, ahol a forrás kibukkant, kis bevágást létesítettek, melyet addig folytattak előre, míg a forrás eredő helyét (rendesen a sziklát) megtalálták; itt 0'40 m. magas bukót építettek 2 m.-nyíre az eredő helytől s e bukóba építették bele a vízvezetö csövet, melyet a forrás felöl függőleges kürtövei láttak el. Aztán az egész üreget kézzel berakott kövekkel tötötték ki s felül agyagtakaróval látták el, melyet mésztejjel öntöttek le, hogy a felszínről direkt vízbeszivárgás ne történjék. Ha a forrásoktól jövő vezeték vizes földrétegeken ment keresztül, ezt a talajvizet is bevezették a csövekbe oly módon, hogy a talajon a talajvíz lehúzódására keresztirányban bukót építettek, a bukó fölötti részt kővel kitöltötték s az itt összeszüremkezö víznek a vezeték tetején alkalmazott csőnyíláson a vezetékbe utat engedtek. A forrás foglalások vezetékeihez számos betekintőt, készítettek, melyek kis tetővel ellátott falazott kutak, melyekbe a ki- és beömlöcsövek szájaznak. A forrásvezeték egy része közönséges cserép-dréncső karmantyús illesztéssel, melyet czementmalterrel tettek áthatlanná. Az ily forrásvezetékek hossza 53 km. A nagyobb vezetékek már betonból készültek. A források összes vízhozománya