Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

70 nél csolnakon, kisvíznél fából készült keskeny átjárón közlekedtek egyik partról a másikra. Hogy a közlekedés minden időben lehető és egyszerű legyen, Leroyer tolóhidat tervezett e czélra. E tolóhíd állványokon nyugvó kocsiszerkezet. Az állványzat alsó részén kerekek vannak, melyek a szoros fenekén lefektetett síneken gördülhetnek. A kocsi ülő- és állóhelyei oly magasan vannak az állványokon, hogy a legmagasabb dagály fölé érnek ki. E tolóhíd felső lapja 7 m. hosszú és 6 m. széles. E víz fölé érő kocsit, vagy tolóhidat gőzerő mozgatta láncz segítségével húzzák egyik parttól a másikra. 13. A veriioni liíd. (Mémoire sur le pont de Vernon.) Irta : Picquenot. A vernoni híd részletes leírásából csakis az alapozásra vonatkozó dolgokat ismertetjük. A hídnál a Szajna feneke durva homok, kagylómészdarabokkal keverve; a bírós kemény márgaréteg 7—8 m.-re van a kisvíz alatt. A hídpillérek alapozásául pilótás és keszonos vegyes rendszert fogadtak el. A pilóták 30/30 cm. keresztmetszetűek ; felső részüket 1-5 m. vastag betonréteg köti össze, melyet körülzáró szekrényben öntöttek és azonfelül valóságos farács-szerkezet, melynek felső éle a kisvíz alatt 0*5 m. mélyen van. E czölöprácson 50 cm. vastag alapfalazat következik, melyre aztán a hídpillér első körétegét tették. Érdekes az az összehasonlítás, melyet a szerző a különböző alapozó-módok drágasága között tesz a vernoni híd esetében. Egy pillér alapozásának ára: 1. az elfogadott pilótás és keszonos-rendszer mellett 26,400 frk ; 2. komprimált levegős alapozás mellett 60,000 frk ; 3. kutakkal alapozás mellett 24,900 ; 4. czölöpös palánkfal közé öntött betonozás mellett 23.400; 5. pilóták és deszkázat közé öntött betonozás mellett 17.400; 6. végül szivattyúzás melletti alapozás 31,400 frk. A vernoni híd, melyet 1858—62-ben építettek újra, az 1870-iki hadjárat alatt elpusztult, amennyiben a francziák az előnyomuló poroszok előtt fölrobbantották. Később mikor 1872-ben a hidat helyreállították, ki kellett szedni a folyóból a hídrészeket. A boltozatok majdnem egydarabban buktak a folyóba: ezeket előbb 4—5 m

3-es darabokra robantották és aztán a törmeléket kikotorták. A híd-pillérek alapja sem a robbanáskor, sem a kotrás alkalmával nem rongálódott meg. Csupán egyik pillérnél voltak megrongált részek, melyeket búvármunkával pótoltak. 14. Szemle. (Chronique.) a) A víz hatása a galvanizált vasra. Azt a tapasztalatot tették, hogy a galvanizált, vagyis czinkkel bevont vas igen gyorsan pusztul, mert a czink föloldódik a vízben s aztán a szabaddá lett vas elrozsdásodik. b) Czölöpök elpusztítása dinamittal. A czölöpöket 0'20 m.-re levágták a víz fölött. Aztán 3-8 m. mély lyukat fúrtak bele, vagyis a fúróval 2 m.-re a fenék alá mentek. Ekkor dinamitpatront tettek a lyukba és villamos úton elsütötték. A czölöpök majdnem kivétel nélkül föltörtek és a víz tetejére kerültek. Fatörzseket is robbantottak ily módon a Duna medrében.