Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

I 351 A szabályozás .útján elérhető eredmények ugyanis kétségesek. Sem a normális profil^ sem az előálló vízmélység számítás útján meg nem határozható s rendesen az egyszer megállapított prolii idők multán szélesnek bizonyul. Németországban a nagy terhelésű hajók sikerrel veszik föl a versenyt az olcsóság tekintetében a vasúttal. A Rajna mindkét partján végig futó vasutak sokkal drágábban szállítanak, mint a hajók, melyek a csekély esésű folyón olcsó vontató erővel közlekednek. Francziaországban a csekély járatú, nagy dimenziójú ttajók nem konkurrálhatnak a vasutakkal, mert a folyók esése nagy s a vontatás költségei szintén nagyok és mert a nagy mélységű csatornahajók és kis mélységű, de nagy terjedelmű folyami hajók csak átrakodással bonyolíthatnák le a forgalmat. Schlichting német mérnök azt a kifogást tette a folyami mozgógátak ellen, hogy megakadályozzák a hordalék mozgását, föltöltik a medret és így a folyó vízjárására károsak. De a dolog nincs így. Míg a gátak fönnállanak, a hordalék nem mozog, hanem a folyó felső szakaszán már megáll. Ha pedig a gátat lefektetik, akkor a hordalék mozgása úgy történik, mintha a gát ott sem volna. Egyetlen csatornázott folyón sem észlelték a fenék emelkedését. Németországban különben nagyon kevés mozgógát van. Az elzász-lotharingiai, francziák készítette gátakon kivül a Majnán Frankfurt és Mainz közt öt gát, Charlottenburgnál Berlin közelében a Spreen, Goselnél és Oppeln-nál a Felső Oderán és még 12 tervezett gát a Felső Oderán. Ezek a gátak mint tüsgátak. A Majna csatornazásával a forgalom e folyón úgy megélénkült, hogy a hajóvonatok számára a 75 m. hosszú és 10'5 m. széles zsilipek elégteleneknek bizonyultak. A majnai gátakon 12 m. széles Desfontaines-féle táblás_ tutaj-áteresztöket alkalmaztak, melyek kitűnően működnek s legnagyobb biztossággal nyitják és zárják a nyílásokat. Ez a széles tábla Möhr mérnök javítása. A kettős tutajvonatok áteresztése e táblák segítségével oly kevés vízveszteséget okoz, hogy a felső bögében nem áll be érezhető nivósülyedés. A majnai gátakon kivül tutaj-áteresztökül irtás helyeken is alkalmazták a Desfontaines-féle táblákat. Möhr a tábla magasságát. 1'82 m.-ig növelte. A nagy tábláknak azonban az alsó, ellentábla-része is nagy s ezért igen mély alapozást kiván az ily szerkezet, mi' költségessé teszi. 5. Az Odera-Spree csatorna. (Notice sur le canal de l'Oder à la Sprée.) írta : Monet. A Marche-síkság, mely Brandenburgban az Elba és Odera közt terül el, csekély esésével, egyenletes felszínével szinte kínálkozik hajózócsatornák létesítésére. Ezt a síkságot a Havel és Spree kanyargó folyásai szelik át s e két folyó csekély korrekczióval alkalmas vonalul szolgált a hajózó út létesítésére, annyival is inkább, mert a Spree mellett feküdvén Berlin, a csatornával a főváros forgalmát és piaczát emelni lehetett. Az Oderát az Elbával két csatorna köti össze : 1. Az egyik Hohensaathentöl (Odera) indul ki, átmegy a Havel folyóba s útját követi a Plaue tóig s innen a Plaue-csatornán át Niegrippnél fut az Elbába ; 2. a másik csatorna Brieskow-nál szakad ki az Oderából, Frigyes Fi/wos-csatorna néven, átmegy a Spree-be s Berlinen keresztül a Plaue-tóig vonul, nagyrészben a Havel medrében, az előbbi vonalon ; a Plaue-tótól azonban északra ágazik föl és Havelortnál csatlakozik az Elbához. Berlin e két hajóútnak mintegy közepe.