Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.348 a czélra az egyensúlyi medencze szolgál, mely a Villejuif-medenczéböl táplálkozik. Ezt úgy készítettek, hogy valahányszor a Gentilly-medenczében Об m.-nyit sülyed a vízoszlop, úszó és szelep segítségével megnyílik az egyensúlyi medencze csapja s mindaddig folyik a víz a Gentilly-medenczébe, míg itt a nívó a normális 82 m.-re nem emelkedik. A Grenelle-rezervoár a .Javebtelepröl nyer vizet; a rezervoár kettős, 45 m. hosszú és 21—22 m. széles; a vízmélység 3\5 m. A Saint-Pierre-medencze a Bercy-telepröl nyer vizet; űrfogata csak 200 m

3 és vasból készült. A Montmartremedencze egy régi, kisebb térfogatú medencze helyett létesült. Itt az alapozásnál különös körültekintéssel jártak el. Az alapot átbocsátó sárgahomokra tették, mely alatt csúszó márgaréteg volt. Arra kellett tehát törekedni, hogy a medenczéböl átszivárgó víz ne juthasson le a márgarétegig. Ezért a 3'8 m. vastag alapot nagy galériákkal hálózták be, melyek a medenczéböl átszivárgó vizet fölfogni hivatottak. Azonkívül a galériák alatt levő betont estben is talajcsöveket helyeztek el s így e kettős üreghálózattal a víznek a márgarétegig való leszivárgását megakadályozták, л medencze különben 5 részben, 3 emeletben készült összesen 11,000 m

3 űrtartalommal, melyből 6200 m

3 a forrásvíz, 4800 m

3 folyóvíz tárául szolgál. 2. A Genfi tó szondázása. (Note sur les sondages du lac Léman.) írta : Delebecque. A Genti tó régóta tanulmányozás tárgya, de részletes topográfiai fölvétele csak 1886-ban történt a svájczi részen és 1887-ben a franczia részeken. A fölvétel kettős feladatból állott: 1. meghatározni bizonyos számú pontnak a helyzetét a tavon és 2. e pontokon megmérni a vízmélységet. A megejtett háromszögelés a partokon számos fixpontot állapított meg, melyek segítségével aztán könnyű volt a tó kontúrját fölvenni s bizonyos számú profilt kitűzni. E fölvételeket és a profilokat 1 : 25,000 mértékű térképbe vitték át. A kitűzött profilok 200- 300 m.-re voltak egymástól s lehetőleg a partokra merőlegesen irányultak. De ez átmenő metszeteken kívül közbenesö, 200 m. hosszú profilokat is vettek föl mindkét parttól kiindulólag, hogy a partok mentén a mederalakulást pontosabban határozhassák meg. A szondázó hajón 1 m. kerületű csigával ellátott csörlő s szánilálókészülék volt, mely a csiga fordulásszámát mutatta. A csörlön 9/io m

m- vastag aczéldrót tekeredett, mely csigán átfutva 6—8 kg.-nyi súlyt hordott. A csiga minden fordulása a súlynak 1 m.-rel való lejebb haladását mutatta. Midőn a súly feneket ért, akkor a számláló gép alkalmas ellensúly segítségével kikapcsolódott. A hajón volt még egy 7 ni. magas, decziméterekre beosztott árbocz is. A fölmérés most következőleg történt. Egy észlelő a parton kis, térképes asztalkával távcsöves alhidádé segítségével a háromszögelés-pontokhoz igazította álláspontját. Ekkor a hajóval megindultak a partról a kitűzött profil irányában, melyben az észlelő maga is helyet foglalt. A távcső 3 egyenlő távolságú pókszállal volt ellátva úgy, hogy az észlelő a hajó decziméterekre beosztott árboczára irányozva meghatározhatta a hajó távolságát az állásponttól. Ezt a távolságot mindjárt berakta az asztalkára. A parti észlelő és a hajón levő észlelő jelekkel közlekedtek egymással. A szondázott pontok távolsága a tó közepe félé nagyobbodott. A partok mellett 10—30 т., beljebb 100—300 m. volt. A hajónak a helyzetét 1200 m.-re a parttól lehetett ily módon bemérni a távcső és árbocz segítségével. A beljebb eső pontokat