Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.319 II. FÉLÉV. H. A nem periodikus hullámokról s főként a magános hullámról. (Des ondes liquides non périodiques et, en particulier de l'onde solitaire.) írta : Flamant. Flamant a periodikus hullámokat az «Annales» 1888. evi folyamában ismertette s folytatásként a felduzzadás révén keletkező hullámokról értekezik, melyek egyik faját Russell magános hullám néven tanulmányozta. Flamant a nem periodikus hullámok elméletét csirájából fejti ki s lehozza a mozgás képleteit. Egyik föképlete a hullám elöhaladásának sebességére vonatkozik. На со a hullám elöhaladás-sebessége, U a vízszintes középsebesség valamely hullámmetszetben, H a vízmélység a vízszintes fenekű csatornában, h a hullám magassága a csatorna eredeti vízszíne fölött, úgy e mennyiségeket a (H -f- h) U —- h со képlet fűzi össze. E képletből kitűnik, hogy U előjele együtt változik a h előjelével ; vagyis ha a hullám-magasság negatív (kidudorodás helyett besüppedés áll elö), akkor a molekulák középsebessége is negativ, vagyis a hullám hátrafelé mozog. Később különböző megközelítő eljárás alkalmazásával a tüneményt megvilágítja, meghatározza a hullám súlypontját, kifejti, hogy a hullám összes energiája (elevenerejének és potencziális energiájának összege) minden fázisában állandó, vagyis más szóval a huliáin munkája, melyet szolgáltatna, ha a folyadék nyugalomba jönne, állandó. A duzzadás hulláma elöhaladásában átalakul, mert különböző elemei másmás sebességgel haladnak előre. Ha föltételezzük, hogy a hullámelemek sebessége egyenlő, akkor a hullám nem szenved deformáeziót s ekkor az elöhaladás sebessége akkora, mint a súlypont sebessége со = j/"(H -f- 3 n) g, hol r, a súlypont magassága az eredeti víznivó fölött. Ha 3 •/) = h

1

? akkor со = j/~(H -)- h

x) g, mely képlet Scott Rüssel képlete a magános hullámokra vonatkozólag. Az ily magános hullámok deformáczió nélkül haladnak tova, állandóak, s elöbaladásuk sebességét kísérleti úton is meghatározták s az elméleti úton lehozott eredményt nyerték meg. £>. Suresnes-g'áíról és zsilipjéről. (Notice sur les écluses et le barrage de Suresnes.) írta : Luneau. Az 1878-iki törvény elrendelte a Szajna Páris és Rouen közötti részének szabályozását s ezzel kapcsolatban Neuiliynél a Szajna jobb ágában 3 2 m. vizmélységü kamrazsilip létesítését, hogy a hajók a suresnesi gát duzzadásán átjuthassanak. Az 1880. törvény a gátnak olyan átalakítását rendelte el, hogy az egész párisi szakaszban 3'2 m. legyen a vízmélység s a zsilipet közvetetlenül a Suresnesgát mellé rendelte létesíteni, még pedig kettősen. A munkálatokhoz 1880-ban kezdtek hozzá és 1885-ben adták át teljesen a forgalomnak. Az uj nagy zsilip hossza 179 55 m. a küszöbök között, teljes hossza 199'5 m., szélessége 12 m. a fejeknél, 18 m. a kamrában az ellenfalak koronájánál és 16-50 m. a fenéken Az új kis zsilipben, melynek folytatásául a, régi zsilip szolgát, a hasznos hosszúság 57 m., a szélesség a fejeknél 12 m., a kamrában fönt 13 m, lent 11 m. A zsilipek ala} ozása zárógátak és szivattyúzás segítségével történt. Az alaptalaj vízálló anyag volt, melyre betontömböt helyeztek cl.