Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.316 a hullámtörőt a szárazzal összekötő híd alatt a homok akadálytalanul mozoghat tova. De az ily egyes hullámtörő csak kivételes esetben nyújt biztos menedéket. Ha tömött mólót építünk be a lapos parttól kiindulólag, mint ez a két utóbbi típusnál történik, a móló akadályául szolgál a homok mozgásának s a mozgás iránya szerint egyik vagy másik móló mellett a homok felgyűl, míg a másik mellett mélyedés támad. Ha a homok mozgása kétirányú, úgy mindkét móló mellett fölgyúl a homok, de mégis ama móló mellett nagyobb mértékben, mely felé a homok áramlása erőteljesebb. A lapos part tehát a móló körül előre épül s csakhamar megkerüli a mólót s a homok a móló végénél folytatja mozgását. így tehát a párhuzamos mólók közé fogott bejárókat a fölhomokolás veszedelme fenyegeti. A kis távolságú mólók közt a mélységet öblögetéssel tartják fönn. Szerző fölsorol és ismertet néhány ily kikötöt. Azonban az ily kikötök fenntartása nehéz § a nagy hajóknak a dagály előtt a bejáróknál védtelen helyen kell várniok. Mindazonáltal, ahol kiterjedt lagúnák vannak, melyeket a dagály megtölt, az apály kiürít, a lagúnák bejáróit ily módon igen jól fönn lehet tartani. Sokkal jobb kikötő az, melynél a mólók széles területet fognak közre s aztán összehajlanak. Ily helyeken a mólók közt biztos elökikötö van, ha a kellő mélységet fönn tudják köztük tartani. Szerző több ilyen kikötöt ismertet. Az ily mólókat a tengerfenék nivógörbéire merőleges irányban a nagy mélységekig kell kiépíteni s a végüket 45° alatt összehajtani. A homokolás ellen pedig erőteljes kotrással kell védekezni. Szerző kimutatja, hogy a kotrás, éppen nem okoz nagy kiadást és hogy m

3-kint 20 centime-re redukálható az ára. Ez az egyetlen olcsó és biztos mód a homokpartok kikötőinek fenntartására. Ennek a kotrásnak nemcsak a kikötőben, hanem még inkább a bejárók előtt és főként oldalt kell történnie, hogy az áramló homok az így kikotort árokban elhelyezést találjon, mielőtt a bejáróhoz érkeznék. 3. Lánczvontatás a Ivoriuthiisi-csatornában. (Navigation clans les canaux à faible section. Touage dans le canal maritime de Corinthe.) írta: Armand Saint-Yves. A Korinthusi-csatorna kis szélessége miatt Saint-Yves a lánczhajózás berendezését javasolja. Oly csatornákban ugyanis, hol a csatorna vizes szelvénye csak háromszorta nagyobb, mint a hajótest vizes szelvénye, az elöhaladás sebessége alig félakkora, mint a sík tengeren. Ha a csatorna 12-szerte nagyobb szelvényű, mint a hajóbemerülés szelvénye, úgy az ellenállás 60%-kal nagyobb, mint a tengeren; ugyanazon vontató erö mellett pedig a sebesség 40°/

0-kal kisebb. De nemcsak a kétféle vizes szelvény viszonya, hanem a hajótest alatti vízjáték is befolyásolja a vontatást. Ha pl. a csatornaszelvény 3-szorta nagyobb a bemerülés szelvényénél, de a hajótest alatt csak 15%-a van a vízmagasságnak, úgy a sebesség csak 100-ad rész akkora, mint a tengeren. Észlelték továbbá, hogy a vontatásnál ' csak 65% ellenállás van, ha kerekes, vagy csavaros hajónál 100% az ellenállás. E tételeket kísérletek igazolják. Dupuy de Lôme szerint, ha az ellenállás F> a hajó sebessége V, és S a hajó bemerülö szelvénye, úgy nagy szélességű vizén F=K.S.V

3. А К koefficiens értéke négyszögletű keresztmetszetű hajóknál 55 kg., finom metszetű gőzhajóknál 8 kg. De tettek kísérleteket csatornákban is s azt tapasztalták,