Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.314 2. Kikötők létesítése és fönntartása lapos liomokpartokon. (Étude sur l'établissement et l'entretien des ports en plage de sable.) írta : Kyriaud des Vergues. Eyriaud des Vergues vezette Dunkerque kikötőjének kotrásmunkálatait s ebből kifolyólag következtetést von a lapos partokon létesülő kikötőkre és fenntartásukra. A kikötö belsejében végzett kotrások és a hozzávaló eszközök nem sokban különböztek más hasontó munkálatoktól és eszközöktől. Eleinte vállalatba adták a kotrást, de sokat bajlódtak e vállalkozókkal s az egységár magas volt, ezért később sajátkezelésben foganasították a munkát. E czélból kotrókat szereztek be még pedig egy vedres kotrót és egy kanalast. E kotrást más kotrásokkal és gépekkel is összehasonlítja a szerző s arra a következtetésre jut, hogy az önkezelésben végzett kotrás olcsóbb, mint a vállalati és hogy a kotrógépek közül általában véve a vedres legczélszerübb ; a függőleges irányban való emeléshez (partfalak mentén) a Clamshell-féle szerkezet a legczélszerübb. A nagy erejű kotrók olcsóbban dolgoznak, mint a kis erejűek. Az első befektetés kamatát és amortizáczióját nem tudva be. czélszerüen berendezett, nagy erejű kotró házi kezelésben lágy anyag m

3-ét 37—54 c.-ért kotorja, ha a szállítás távolsága 5000 m.-nél nem nagyobb. A kikötö belsején kívül is nagy mértékű kotrások váltak szükségessé Dunkerqueben. A kikötö bejárata sohasem volt mély s a fenék, midőn kedvező helyzetben volt, akkor sem haladta meg a 0 alatti 50 cm. mélységet. Sokszor gondoltak és tettek is kísérletet a bejáró kotrására, de komoly munkába csak 1877-ben vették a dolgot. A fődolog volt a bejáró mólók folytatásaképpen a hajózó mélységet a nyílt öbölig fönntartani. Eleinte a kotrást csupán csak a bejárónál foganatosították ; a mólók között vízöblítéssel tartották fönn a mélységet. Később mindenütt kotortak, sőt czélszerü volt a nyugati oldalon (a nyugati mólótól nyugatra) hamis vezérárkot kotorni, mely csak arra volt hivatva, hogy az áramlás és a hullámzás folytán jövő homokot fölfogja s ne negedje az igazi vezérérbe jutni. E hamis vezérér kotrását mindig kedvező időben s a hajózás zavara nélkül lehetett foganatosítani. A kotrások tartama alatt az, egész lapos part alakulását folyton nyilvántartották, ugyanazokat a profilokat beszondázták és ismételten fölvették, térképezték. Az erőteljesebb kotrás 1878-ban kezdődött s a móló előtti vezérérben — 0-5m. mélységet állítottak elő. 1884-ban végre elérték a —2'0 m. mélységet és ezt évi 500,000 m

3 kotrással fenn is tudták tartani. Szerző részletesen leírja a kotrásnál használt szerkezeteket (szívó-kotrók), valamint a kotrás módját, árát stb. Ez az ár, mely eleinte m

3-kint 3-5 frank volt, leszállt 1 frankra s később, midőn a kotrást önkezelésben végezték, 0'2 frankra. így tehát a bejáró évi fönntartása 100,000 frankot tesz ki. Az árapály áramlata, Plocq megfigyelése szerint forgó mozgást végez. Dagálykor az áramlat nyugat-keleti, apálykor kelet-nyugati; e két ellentétes irány között az áramlat minden irányban körül fordul. A mozgás legintenzívebb a dagály idején, de tartama nem nagyon hosszú, az apály áramlata nem olyan erőteljes, de hosszabb tartamú. Ez a forgó mozgás csak a felszínen érezhető, a tenger mélyében másként megy végbe a mozgás. A felszíni forgó áramlat gyakorolja leginkább hatását, a homokpartokra. Mindazonáltal, tekintettel arra, hogy az árapály forgó mozgású, a szel okozta áramlatok sokkal nagyobb hatást gyakorolnak a homoknak nyugatról keletre