Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.301 12. A portland-czementmalter vízátbocsátósága és fölbomlása tengervízben. (Note sur la perméabilité des mortiers de ciments Portland et leur décomposition sous l'action de l'eau de mer.) írták: Léon Dur and-Clay e és Paul Debray. Már régen és/lelték, hogy a tengervíz megtámadja a portland-czementböl készült maltert. E támadás legtöbbször lassan és csak kis mértékben következett be, bár néha rövid 1 év alatt ment tönkre a beton. Ezért használat előtt a czement minőségét gondosan kell megvizsgálni. A kérdés tanulmányozása czéljából szerzők vegyi elemzés alá vették azokat a malterdarabokat, melyek a megromlott építményből valók voltak s konstatálták, hogy bennök a magnézium és kénsav aránylag igen jelentékeny mennyiségben fordult elő. Konstatálták továbbá, hogy az építménynek egészséges részei (melyek nem voltak tengervízben) nemcsak porózusak (sok vizet magukba szívók), hanem nagyon átbocsátók is voltak. E mintákat a szerzők magnéziumszulfát-oldatnak tették ki s csakhamar duzzadást és repedéseket észleltek rajtuk. Azonkívül próbákat tettek, hogy minő vízadagolás mellett lesz a malter legtömöttebb s konstatálták, hogy minden czement- és malterfajnak megvan a maga vízadagja, mely mellett a legtömöttebb. A megtett kísérletekből kitűnt, hogy a tengervíz kénsavas magnéziumja bontja meg a czementm

altert s hogy benne ennek következtében kénsavas mész keletkezik, melynek egyrészét a víz föloldja és tovaragadja s főként ez okozza az anyag szétbomlását. 13. Szemle. (Chronique.) Nápoly vízvezetéke. írta : Flamant. Nápoly vízvezetékének egyik érdekes részlete, hogy a rezervoárokat nem falazták, hanem sziklába vájták (tufába) s az így támadt üregeket czementtel vonták be. A legjelentékenyebb rezervoár az, melyet a Capodimonte hegybe vágtak be,- és a melynek 5 galériája van, 50 m. hosszú. 10'8 m. magas és 9'25 m, széles. Kiemelendő továbbá a Cancello-szifon, mely a rezervoárokba vizet vezet; ez a szifon 3 db. 700 és 800 mm. átmérőjű csőből áll s legalsóbb pontjukon 186, illetőleg 113 m. víznyomásnak vannak kitéve. 14. Az 1880-iki bécsi 2-ik nemzetközi belhajózó kongresszus franczia közmunka-minisztériumból kiküldött tagjainak jelentései a kongresszus munkálatairól. (2

e. Congrès international de navigation intérieure tenu à Vienne en 1886. Rapports des délégués du ministère des travaux publics de France sur les travaux du congrès.) A) Az általánosságokat írta Voisin Bey. Az első nemzetközi kongresszust 1885-ben Brüsszelben tartották. Részletesen fölsorolja Voisin a kongresszus kérdéseit és a reájuk vonatkozó határozatokat. Érdekes ebben a dologban az a kérdés, hogy vájjon helyes-e az az elv, hogy a csatornák az állam tulajdona legyenek s használatuk (mint ez Francziaországban divik) díjtalan legyen? Az előbbi kérdésben nem jutottak megállapodásra, az utóbbi, a díjazás kérdésében azt határozták, hogy az ingyenes használat szükségtelen, inert a mérsékelt használati díj nem gátja a hajózás fejlődésének, továbbá mert az ingyenes használat káros, mert az államot a csatornák megvételére kényszerítené s a magántökét a vállalkozástól elriasztaná. Végiil az ingyenes használat nem is igaz-