Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.300 1757-ben Bernoulli Dániel is foglalkozott e kérdéssel, de nem tisztázta a dolgot. Laplace oldotta meg először a folyadékok hullámzásának kérdését, ínég pedig a veszteglő bullámét. Négy évvel később Lagrange a terjedő hullám problémáját tisztázta. De a Lagrange terjedő hulláma még nem az a bullám, mely folyton újra alakul, hanem magános bullám, mely valamely csatornában előre halad. Az elöhaladás sebességét a bullám magasságától függetlenül Lagrange a y g tL képlettel fejezi ki, hol H a csatorna vízmélysége. Később De la Coudray és Brémontier foglalkoztak a kérdéssel, majd Poisson, Cauchy, Ostrogradsky és De Corancez. Fmy a 1831-ben a terjedő bullámokkal részletesen foglalkozik s kifejti, hogy bennük a vízmolekulák mozgása önmagába visszatérő görbe, még pedig ellipszis, melynek nagy tengelye függőleges. Angliában Scott Hassel a magánosan tovaterjedő hullámot tanulmányozza s olyanforma képlettel fejezi ki az előrehaladás sebességét, mint Lagrange, csakhogy nála a H az egész vízmagasságot (a csatornavíz és hullámmagasság összegét) jelenti. E képlet helyességét mind ö, mind Bazin kísérletekkel is igazolták. Az angolok közül még Kell and, Airy, Stokes és Pankin fejtegették a hullám tüneményének kérdését. Francziaországban újabb kutatásokat tettek ezen a téren 1862 óta Partiot, Bazin, Kleitz és Graeff, továbbá 1868 óta В er tin, Bénazé és Boussinesq. Majd kísérleteket tettek többen is. Ezután Flamant fejti ki a. hullámzásra vonatkozó legújabb elméletet. Flamant a hullámzást cilindrikus mozgásnak fogja föl, vagyis föltételezi, hogy azok a vízmolekulák, melyek ugyanazon vízszintes vonalon helyezkednek el, egyforma mozgást végeznek és így egy vertikális metszet a bullámon keresztül meghatározza az egész víztömeg mozgását. Ez alapon kiindulva részletesen megoldja a hullámzással kapcsolatos jelenségeket s egymás közötti összefüggésöket. 11. A portlautl-czement-iíép terjeszkedéséről. (Note sur les phénomènes de dilatation qui se présentent dans les pâtes de ciment Portland.) írták: Léon Durand-Claye és Paul Debray. Ha a portland-czement magnéziatartalmú s belőle mintákat öntünk, megkeményedni hagyjuk őket s aztán vízzel hozzuk érintkezésbe, úgy az anyag kiterjeszkedik. Hogy e tüneményt közelebbről tanulmányozzák, 0'8 m. hosszú, 12 mm. oldalú pálczákat készítettek czementpépböl s néhány napi kéménykedés után száradni hagyták. Ekkor üvegcsőbe tették a pálczát, tetejére pedig sokszorozó mérőt illesztettek, mely a kiterjedést többszörösen nagyítva mutatta. Az üvegcsőbe vizet öntve a pálcza tényleg meghosszabbodott s a vegyi hatás folytán e liosszabodás hosszú ideig tartott. Azt is tapasztalták, hogy a jó czement nem mutatott lényeges terjeszkedést (édes vízben kevesebbet, mint tengervízben) s az ily kis mértékű kiterjedésnek nincs jelentősége, sőt a malter tömöttségét emeli.