Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.299 8. Szemle. (Chronique.) a) A vízfolyás önműködő szabályozója a vezetékekben. Irta: Paul Decoeur. A nagy átmérőjű csövek elzárására és megnyitására legczélszeriibbek az olyanforma hengeres tiltok, minőket az «Annales» 1883-iki évfolyamának egyik Szemléje ismertet. Beckmann ily tiltót alkalmazott Páris vízvezetéki szolgálatában. A csőnyílást üres vashenger fedi le, mely függőleges irányban mozgatható. Ha fölemeljük a hengert, az öt. környező víz átömlik a csőbe; ha pedig a henger a cső nyilasára illeszkedik, akkor víz a csőbe nem folyhat. Ez a henger emelörúddal ellátott és sulyokkal ellensúlyozott s azonkívül úszóval kapcsolatos olyformán, hogy ha az úszó leszáll, az emeltyű elbillen s a henger fölemelkedik és vizet bocsát a estibe. í). Szemle. (Chronique.) A fontinettes-i hidraulikus emelő. Irta: Gruson. A fontinettes-i zsilipnek a Neufossé-csatornán Saint-Omer mellett 5 egymásfölé helyezett kamarája van összesen 13'13 m. eséssel. E zsilip mellé jelenleg emelőgépet készítettek, mely a hajókat egyszerre fölemeli az öt kamrára megosztott 13'13 m. magasságra. A hajók, melyek az emelőbe mehetnek, 300 t.-ásak, 38• 5 m. hosszúak, 5 m. szélesek és 1'80 m. bemerülésüek. Az emelőgépnek főrésze két vasszekrény, kamara, amelyben a hajók úszó helyzetben vannak. Mindkét, szekrény aljának középpontját erős dugattyú támasztja alá s e dugattyú erős hengerekbe szolgál, melyekből víznyomás segítségével lehet a dugattyúkat kitolni. A két henger közlekedik egymással úgy, hogy a két szekrény föl- és lemozgása a mérleg két karjának mozgásához hasonló. Az egyik szekrényt tehát elég csak kevéssel túlterhelni, hogy a másik szekrény fölemelkedjék. A szekrények hosszúsága 40'5 m., szélessége 5'6 m. ; vízmélysége 2'10 m. Két hajónak egyszerre való fölemelése és leszállítása 42 pereznyi időbe kerül. Az emelő költsége 1.900,000 frk. 10. A hullámzásról. (De la houle et du clapotis.) Irta: De Saint-Venant és Flamant. Ez értekezés két részből áll: Saint-Venant ismerteti a hullámzásra vonatkozó tanulmányok és kutatások történeti fejlődését, Flamant pedig a hullámzás jelenlegi elméletét fejti ki. Sainf-Venant, szerint már a XV. században Leonardo da Vinci kinyilvánította, hogy a tenger hullámai gyorsabban haladnak, mint a viz, inert a hullámok vize legtöbbször nem változtatja helyét. Két századdal később Newton a hullámzás idejét képletbe foglalta a közlő-csövekben oszczilláló vízhez hasonlítván a hullámzást. ^ ÍV Newton szerint a hullámzás idejét -•/ Q kifejezés adja meg, hol L a fél hullám r 2 g hossza (a völgy távolsága a csúcsponttól). Ezenkívül megjegyzi, hogy a hullámokban a vízmolekulák le- és fölszállása leginkább körben, mint egyenesben történik. A hullámoknak tulajdonképpen két faja van: a veszteglő hullámok (clapotis) csak függőleges föl- és lefelé mozgást mutatnak, anélkül, hogy terjednének, vagy a vízrészek tovamozognának ; a terjedő hullámok (houle), melyek folyton újra létesülve előre haladni látszanak, bár maguk a vízelemek csakis egy helyben való oszczillácziót végeznek.