Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

.289 21. Sók használata havazás itlején. (Note sur l'emploi des sels en temps de neige.) írta : Glavenad. Néhány év óta a sót sikerrel használják a frissen hallott utezai hónák megolvasztására. A konyhasó hatását a hóra úgy szokták magyarázni, hogy a konyhasó-oldat csak —• 15 C°-nál fagy meg s így eddig a hőfokig higfolyó marad a hó és só keveréke. De hogy e tüneményt közelebbről megvizsgálják, kísérleteket tettek. Sószemcséket helyeztek el a jég felszínére s azt tapasztalták, hogy e helyeken kis mélyedés támadt a jégben s e mélyedés folyadékkal telik meg. E mélyedésből aztán minden irányban hasadások sugárzanak ki, egyre mélyebben s ezek mentén aztán megbomlik a jég összefüggése s apró darabokra hull szét. Mindaddig, míg a sószem egészen föl nem olvad, hatásfoka a környezetre állandó marad, de ha már egyszer egészen elolvadt, úgy az oldat egyre hígabbá válik s hatása folyton gyöngül. A híg sóoldat könnyebben fagyván, mint a tömött, hatása is kisebb és alacsony hőmérsékletnél hamar eltűnik. A jelenségnek tehát két fázisa van: 1. helyi, mely a sószem körül megy végbe s mely a tömött sóoldat létesülésében áll ; 2. a sósoldat hatása a jégre, mely egyre nagyobb környezetben egyre megkisebbedve jelentkezik. Czélszerü ennek folytán a sót apró szemekben (homokkal keverve) szétszórni, hogy a jeget sok helyen támadja meg. Nem jó higroszkopikus, folyós sókat használni, hanem olyanokat, melyek lassan oldódnak és oldatuk alacsony hőmérsékletnél is hi g folyó marad. A hóolvasztásra alkalmas sók a következők : konyhasó, kálciumklorür, szénsavas natrium (szóda), kénsavas natrium, Csilisalétrom, vasszulfát. E sók közül olcsósága s egyéb jó tulajdonságai miatt a konyhasó a legajánlatosabb. 22. Szemle. (Chronique.) a) Bordeaux új kikötő partja. írta: Pasqueau. Az 1887-iki törvény Bordeaux számára a Garonne balpartján, új 1600 m. hosszú partfalat engedélyezett. E partfal pilléreken nyugvó boltozatokból fog állani, melyek nyílása 12 m. széles. A partfal magassága 6'63 m. a 0 pont fölött és összes magassága 19 -27 m. közt változó lesz. Az összes költségek 10.000,000 frkra irányozvák elö. b) Az Alsó-Loire tengermelléki csatoniájának kotrói. írták Lefort és Charron. Az egyik kotró 28 m. hosszú, 6'30 m. széles, 50 lóerejü. Vedres szerkezetű és sajátságos alkotórésze a í6*75 m. hosszú folyóka, mely a kotróból oldalt kinyúlik s hozzá lánczokkal erősített és arra szolgál, hogy a vedrekkel felszállított anyag rajta eltávolítható legyen. Ezért a kotrott anyagot szivattyúk segítségével kétszer annyi vízzel folyóvá teszik s e híg anyag aztán a kotróból a folyóka segítségével kiüríthető. A másik kotró nagysága akkora, mint az előbbié, ez is vedre.<T szerkezetű. Csak abban különbözik az előbbitől, hogy itt a kikotort iszapot hosszú csövön távolítják el. Természetes, hogy a kotrásból fölkerülő anyagot előbb fölaprózzák és vízzel keverik s csak azntán nyomják ki a csövön. Vízügyi Közlemények XX. 19