Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

29 A vízkivételi mü a Verdon sajátságos viszonyaihoz alkalmazkodva, különleges módon épült. A Verdon egyike a Durance legnagyobb baloldali mellékvizeinek; forrásai a Magas Alpokba nyúlnak föl, torkolata Mirabeautól 10 km-rel föllebb esik. Vízjárása heves ; legkisebb vízhozománya 10 m

3, legnagyobb vízhozománya 1200m

3-re emelkedik mperczenkint. Vize rendesen tiszta, de évenkint mintegy 90 árvizes napon sok hordalékot szállít. Völgye igen sokszor összeszorúl a mészsziklák közé, mint pl. Quinson községnél is, hol a vízkivételi mü számára kedvező hely kínálkozott. E szoros 12 km. hosszú és oly szúk, hogy ha benne a vízkivételnél szükséges 372-5 m. tengerszín fölötti magasságú víznivót duzzasztó mü nélkül akarták volna elérni, a főcsatornát 4—5 km. hosszúságban meredek sziklafalba kellett volna bevágni. Czélszerübbnek látszott ezért a vízkivételt a szoros alsó végénél helyezni el és egy 12 m. magas zárógáttal duzzasztani föl a kivánt nívóra. A szorost itt meredek sziklafalak alkotják, melyek egymástól 35—40 m. távolságra vannak; a fenék sziklája ö—6 m.-re volt a kisvíz alatt. A gátat szilárdan, falazott anyagból kellett készíteni, mert egyszerű kőtömbök nem állhattak volna ellen az árvíz rohamának. Ezért úgy határozták, hogy a gát alapzatát betonból készítik, e fölé a gáttestet falazzák. A gáttest alakjául körivet fogadtak el, melynek sugara 33"171 m., húrja 36 m. és ívmagassága 5-8 m., így hát a gát, mint valami boltozat, úgy támasztja a vizet ; maga az alap azonban nem ívben hajlott, hanem egyenes és merőleges a folyás irányaira. Az alap 15 m. széles. A gáttest keresztmetszete trapéz alakú, lent 9'91 m., fönt 4'32 m. széles ; felső oldala függőleges, alsó oldala hajlott. A gát magassága a kisvíz fölött 12"25 m., az alaptól, melybe 0-39 m. beágyazott, 11-39 m., az alap magassága a fenék egyenlőtlenségei szerint 6—7 m. közt váltakozik a folyó közepén s a partok felé kisebbedik; ilyformán a gát teljes magassága 18 m-t tesz ki. A profil alakját úgy határozták meg, hogy egyetlen pontján se legyen 6 kg-nál nagyobb nyomás cm

2-kint. A nyomást a legkedvezőtlenebb esetre számították, midőn t. i. a folyó 1200 m

3-t hoz mperczenkint. Ekkor a gát tetején számítás szerint 5 m. vastag rétegben bukik át a víz ; a tapasztalat különben a számítás helyességét később igazolta. így az igénybevétel 1. a fal súlya (m

3-kint 2200 kg.), 2. a felső oldalfalra gyakorolt víznyomás és 3. az 5 m. vastag vízréteg súlya. Az átbukó víz vastagságát a kővetkező képlettel számították: Q = 0'35 L . y.]f'2g. y, hol L a bukó hossza és y a. víz nyomás-magassága a gát koronája fölött (a víznivót valamivel a gát fölött 2 mérve). Ha most A-val jelöljük az átbukó vízréteg vastagságát, úgy h=~y. y részére a képlet 7 38 m-t adott és így h = 4'92, vagyis kerekszámban 5 m. A víz horizontális nyomását a gátra trapéz fejezi ki, melynek magassága a gáttest magassága (11-05 m.), alsó párhuzamos oldala 18-23 m., felső párhuzamos oldala 719 m., ; ezenkívül a víz mozgásából eredő nyomásnak vízszintes komponense is hozzájön még az előbbi statikai nyomáshoz! A függőleges nyomás meghatározása után kiszámították a fal alapjára eső legnagyobb nyomást 'is és ezt 5'67 kg.-nak találták. A vízkivételi csatorna kezdete alagútban vezet mintegy 70 m. hosszúságban. A csatorna elején falazat van, mely négy, egyenkint 1*20 m. széles és 1-5 m. magas (a félkörboltozattal együtt 21 m. magas) zsilipnyilással ellátott. A zsilipek küszöbe 1-5 m-re van a gát koronája alatt. A számított 6 m

3 víz kivételére elég 3 nyílás; a negyedik takaréknyílás, melyet csak akkor használnak, ha valamelyik javítás alá kerül. E zsilipnyílások alatt szintén a sziklába vájva fenékáteresztönyílások vannak ; a nyílások száma 3, egyenkint 0"95 m. szélességgel, melyek kettős