Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

17 és így a homok ellenállását az a. 0-25 képlet fejezi ki. Ha a sebesség nagyobb, akkor a homok mozgásba jön és a mozgó homok mennyisége cl arányos e sebesség2 2 2 különbséggel a következő képlet szerint d = m (W —025 ) = m(W —0-06). (1) Ha a homok már lebegő helyzetbe jutott, akkor nem súrlódik a fenékhez többé és így az m.0'06 része a képletnek elhagyandó és d=mW

2-tal (2) fejezhető ki. A fenéken való homokmozgásnak V=1'016 felszíni sebesség a határa; ennél nagyobb sebességnél a homokszem lebegő helyzetbe jut. A V = 14)16 m. felszíni sebességnek W = 055 fenéksebesség felel meg. A homoknak a fenéken mozgása tehát a W = 025 és W = 055 m. fenéksebességek közt történik. Ha a sebesség e két határ közt van, úgy az (1) képlet, ha pedig 055 m.-nél nagyobb, úgy a (2) képlet használandó a homok-mennyiség kifejezésére. Ha a Loire és Allier partjait biztosítjuk, hogy újabb partszaggatások ne történjenek, ha szabályozzuk a nagy-, közép- és kisvízi medret, akkor a hordalék mozgását igen megkötjük. Ily módon a nagy vízi meder, melyet az árvédelmi töltések határolnak, a középvízi meder, mely a régi kisvízi meder egy részét foglalja el s végül a kisvízi meder, mely szintén töltések közé fogott, oly jól állapítanák meg a Loire vízjárását, hogy a folyónak csupán csak igen kevés hordalékot kellene megemészteni. Az egyes árvizek okozta bajok könnyen javíthatók lennének s bizonyos változatlan állapot volna fönntartható. A folyóba épített fenékgátakkal a sebességet lehet szabályozni. A megadott képletek s a fölvett határsebességek szerint a kisvízi meder méretei igen jól meghatározhatók. De addig is, míg a partok biztosítása, mely hosszú időt vesz igénybe, elkészülne, Lechalas kiszámítja a Loire alsó, a Maine beömlésétöl a tengermellékig terjedő szakaszára a kisvízi meder szélességét. Fölveszi, hogy a kisvízi meder 430 m

3-t tartozik emészteni s a partoknak 1 m.-rel magasabbaknak kell lenniök az eddig észlelt legkisebb víznél ; a szélességet (szabályos medret tételezve fel) 200 m.-re veszi ; ekkor a képletek segítségével H = 2*32, U = 0-93 és W = 0*74 m.-t kap. Vagyis a fenéksebesség jóval nagyobb a homokot lebegtető sebesség alsó határánál, ami a kívánalmaknak megfelel. Midőn a víz a minimális 100 m

3-re sülyed, H = l, U = 0'5 és W = 0'375 m. Vagyis ez esetben a homokszemek a fenéken gördülnek. így tehát nem lehet ily mederalak mellett a fenék iszapolódásától tartani. Ily módon kisvíznél a fenéken mozgó homokszemek betölthetik az árvizek okozta nagy mélységeket és a fenék kiegyenlítődhetik. Ami a kisvízi meder vonalozását illeti, ezzel lehetőleg a folyó sodrának irányát kell követni. A kanyarúlatok enyhék és fokozatosak legyenek s az átmenet az egyenesekbe folytonos görbületváltozással történjék. A profil szélessége a mélységgel változik; a kanyarúlatokban kisebb, a zátonyoknál nagyobb. Az esés ott legkisebb, hol a mederszélesség kicsiny és a mélység nagy. így tehát mindenütt meghatározható az a profil-szélesség, mely mellett az előre fölvett fenéksebesség W állandó marad. Ezért szükséges, hogy a kisvízi mederszélességet helyesen változtassuk ; a zátonyoknál minimális szélességet adjunk, a mély helyeken nagyobb szélességeket. Párhuzamos vonalozásnál igen kisvíznél ott lenne minimális szélesség, hol a görbület legerősebb és a max. szélesség a zátonyoknál létesülne ; ez állapot tehét nem hatna kedvezően a vízmélység egyenletes létesülésére. A helyes profil-szélesség az állandó sebesség feltétele mellett mindenütt megállapítható. A középvíz medrének szabályozására a meder hajlott irányban való alakítása szükséges a kisvízi meder felé oly Vízügyi Közlemények XX. 2