Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

и dünék keletkeznek ; e köz vetetlen homok-létesüléshez a Loire hozta homok is járulúgy, hogy a szárazföld belsejében láthatók egyes gránitszirtek, melyek a tenger hullámainak nyomát mutatják, s melyek ma már 5 km.-re is vannak a parttól. A Loire homokját egészen a rekeszzátonyig viszi, hol a folyó és tenger áramlata mintegy egyensúlyba jön s itt lerakja. E rekeszzátony észak felé húzódik, s a homok egy része a hullámok és szél játéka folytán a parira kerül dünék alakjában. Általában a Loire homokja a torkolat öblét feltölteni igyekszik, de a két part feltöltésével a folyó ágya kimélyed. Ehhez hozzájárul az árapály játéka is, mely kitisztítja a Loire vezérerét. Minél kevesebb homokot hoz a Loire, az apály annál jobban tartja tisztán a torkolat vezérerét. Ezért a Loire hordalékának megkevesbítése szabályozó munkákkal, a torkolat megjavítását is elősegíti. 5. A trouvillei kikötő fűrészeinek kreozotálása. (Note sur le créosotage des charpentes au port de Trouville.) írták : La Rivierre és Arnoux. A trouvillei kikötő nyugati mólójának meghosszabbításához vörösfenyöfákat használtak, melyeket előbb a hajófuró férgek ellen kreozotáltak. Azonban az eljárás eredménye nem volt kielégítő. A héjától megfosztott fenyöczölöpök hosszúak voltak s a végső keresztmetszeteken alkalmazott kreozot, bár 10 atmoszféra nyomás alatt használták, csak nehezen hatolt be a fába s a köbméterenkint 300 kg.-nyi megszabást nem tudták betartani ; csak kisebb méretű fákba tudtak ennyi kreozotot benyomni. A fa és kreozot hőmérsékletét 80°-on tartották az egész eljárás alatt. A tölgyfa kreozotálása könnyebben ment ; a héjas fák kreozotálása szintén. A munkálat vége felé úgy próbáltak eljárni, hogy a czölöp egyik végét szabadon hagyták, másik végén és a czölöp oldalán körös-körül 4—5 atmoszféra nyomással impregnálták a kreozotot. Ez az eljárás sikerre vezetett s hosszú és vastag fadarabok is egész terjedelmükben kreozottal áthatottak lettek. в. Az Isère völgyének kolmatálása Albertville és a Savoie département széle között. (Mémoire sur les colmatages de la vallée de l'Isère entre Albertville et la limite du département de la Savoie.) írta : Choron. A kolmatálás a gyakorlatban legczélszerübben és leggyakrabban folytonos víz vezetés mellett érhető el. Ha ugyanis nem várunk addig, míg a természetes medenczében a bevezetett víz minden iszapját lerakja, véglegesen megtisztul és aztán dekantáljuk, hanem mihelyt a víz felső rétege tiszta lesz, azonnal levezetjük és helyébe új, zavaros vizet vezetünk: akkor sokkal gyorsabban és biztosabban érünk czélt. Az eljárás a gyakorlatban a következő : a kolmatálandó medenczét töltéssel veszszük körül s benne kereszttöltésekkel parczellákat készítünk. Az iszapos vizet valamely folyóból veszszük, s csatornán a medenczéhez vezetjük folytonos áramlatbanA medencze túlsó oldalán aztán túlömlö bukó van, melyen keresztül a megtisztult víz eltávozhatik. Ily eljárással azonban az iszap leülepedése nem egyforma a medencze minden részében ; a víz bejövetelénél több lesz a rakomány, mint a kimenetelénél. A durvább, nehezebb hordalék mindjárt a felső nyílásnál ülepedik le ;