Vízügyi Közlemények, 1904 (20. füzet)

20. füzet

114 téglával béllelve. E hengereket aztán homokpumpa segítségével sülyesztették a bírós agyagtalajra. Az így készített alapépítményre jött aztán a tulajdonképpeni pillér. A munkálathoz 1817-ben kezdtek hozzá, de még nem fejezték be. c) A nedvesített úthenger. Hóolvadás alkalmával a kavicsolt utczákat bőven kell öntözni, hogy a sár és kövek a kocsikerekekhez ne ragadjanak. A baj elkerülésére azt ajánlja Bosramier, hogy az utat hengerelni kell, de úgy, hogy használat közben a hengert állandóan öntözzük. Ez a kevés víz csak arra szolgál, hogy az út anyagának a hengerhez való tapadását megakadályozza. Az ily nedvesített hengert minden más esetben is lehet alkalmazni, mikor a sár ragadós. 3. Az algiri telepítő-munkálatok. (Travaux de colonisation en Algérie.) Irta : Mille és Raoul Mille. Algériát a tengerparttal párhuzamosan keletről nyugat felé menő hegyek több jól elkülöníthető részre osztják. A tengerpart, a Szaliel magassága nem haladja meg az 500 m.-t; jól mívelt terület ásványokkal, bányászattal. A síkságok a Szahel mögött terülnek el; számos völgygyei és vízfolyással behálózottak ; e völgyek termékenyek és telepítésre alkalmasak. A Teli, mely a síkságoktól fölfelé a Kis-Atlasz 800—1500 m. magas gerinczéig terjed érczfekvöhelyekkel, építő anyagoknak való sziklákkal, itt-ott vulkanikus áttörésekkel. Az Atlasz gerinczétöl délre a fennsíkok következnek, a hegyek déli lejtőjén eredő folyók sós mocsarakba, sottokba vesznek el ; csak télen, esőzéskor van élet e vidéken ; nyáron a víz hiánya teljes pusztasággá alakítja e nagy térséget. A fennsíkokat délről oázisok határolják, melyen túl a Szahara következik, ez a homoktenger, melyen nincs élet s mely nagy, kiürült belső tenger feneke. A tengerpart mentén a klíma mérsékelt, nedves ; a belsőbb részeken száraz és szélsőséges. Constantin városban, mely 640 m. magasan fekszik, hő napsugár változik hóval, fagygyal, esővel. Évi középhömérséklete 17°. Algir városának évi középhömérséklete 20° és a hőmérséklet télen-nyáron 10°-nyi eltérést mutat egymástól; ezért itt igen mérsékelt, egyenletes a klima. Oranban 14° a középhömérséklet. A Metidzsa és Séliff síkságain ritkán száll a hőmérséklet 0 alá ; de nyáron 48°-ra is fölemelkedik. A tél esős; novembertől áprilisig esik; azonban az évi átlagos eső csak 0'3—0*64 m. közt változó. Május hó a vegetáczió hónapja; azután kezd kisülni a növényzet. Érdekes, hogy e vidéken úgy óvják a növényzetet a déli napsugártól, mint nálunk a fagytól. Csak a fölkelő nap sugarai érik a növényeket. A tavasz januárral kezdődik ; a vegetáczió ekkor gyorsan fölüti fejét. Gabonanemúek közül a kemény buza, árpa és egy kevés kukoricza terem ; ma már lágy búzát, rozsot és zabot is termesztenek. Júniusban van az aratás. Aztán kiszárad, kiaszik minden. Számos fái közúl nevezetes a Szent-János-kenyérfa, olajfa, fügefa, fenyü, parafa, datolya és az eucalyptus globulus. A házi állatok közül a ló, öszvér, szamár, teve említendő ; a szarvasmarha gyönge ; a juh kitűnően fejlődik és szép. A benszülött lakosság az arab, kabil, marokkói, mór, zsidó és mezabita. A kolonizáczió Algir birtokba vétele után csak későn kezdődött meg. 1842-ben , tették meg erre vonatkozólag az első kísérletet s ettől kezdve az új községek éstelepek száma egyre szaporodott.