Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)
19. füzet
50 A toulouse-i víztorony mellett alkalmas facsatornát létesített, melybe a víztorony vízét bevezethette; gondoskodott, hogy a víz megcsendesüljön a csatornában. Aztán volt egy mérömedenczéje és egy mozgatható vályúja, mely a medenczébe és használaton kívül pedig a medencze mellé vezette a vizet. A csatorna egyik oldalán alkalmazta a bukót, melynek szélessége 0-1 —068 m. között változott. Különfélevízmagasság mellett mérte az átbukó víz mennyiségét és számította mindjárt a 2 953 . LHj/íf men nyj Sgg e^ m ejy az m koefficienst adta. Ezenkívül megmérte mindig. Q a víz behajlását h-t. A H és h magasságok megmérésére két vaspánt szolgált,, melyek egyike a gát koronájának függőlegesében, másika 049 m. távolságban a gáttól tökéletesen egyforma magasban volt a víz fölött kifeszítve. E pántokról leérő tűkkel a vízmagasság megmérhető volt. Minden kísérlet előtt a facsatornában állandó vízszínt kellett létesítni. Ez próbálgatással történt. A vízvezeték csapjait, melyen a víz a kísérleti csatornába jött, addig nyitogatta, vagy zárta, míg a gáton átbukó. és a csapon bejövő víz mennyisége egy bizonyos előre megállapított vízmagasság mellett egyenlővé vált, vagyis permanens állapot keletkezett. A vízmennyiség megmérése, vagyis a vályúnak a mérőedény fölé helyezése csak ezután történt meg. A kísérlet kezdetén és végén mérte meg a tűkkel a víz magasságát és behajlását. Ily módon 237 kísérletet tett és az eredményeket három nagy táblázatba foglalta össze. Ez eredményekből kitűnik, högy a Q = m . 2.953 L. Hj/H jobban megfelel a tényleges vízmennyiségnek, mint az a képlet, mely a h behajlást is figyelembe veszi úgy, hogy a Q = m. 2.953 LH\/ H képlet a gáton átbukó viz meghatározására végleg elfogadható. Az m együttható értéke nem különbözik a más kísérleteknél talált értéktől s általában 0*60—0'67 között változik. A behajlásnak nagyobb nyomásnál nagyobb abszolút értéke van, mint kisebb nyomásnál, de а ц- viszony a nyomásnagyobbodással csökken. 6. Alapozás homokkal és a falazatok kátrányborítéka. (Note sur les fondations sur sable et les chapes en goudron minéral.) írta: Olivier. Néhány homokágyra való alapozás leírása. A kátránynak mint nedvességet át nem bocsátó anyagnak alkalmazása a falazatokon. Olivier 3-szori bemázolást iavasol a nedvességnek kitett falra. 7. A tengeri kikötőkről. (Extráit de l'ouvrage de M. Giuliano de Fazio, sur le meilleur systéme de construction des ports r imprimé ä Naples en 1828. [deuxiéme mémoire].) írta: Giuliano de Fazio, ismerteti J. J. Lemoyne_ Giuliano de Fazio a tengeri kikötőkről szóló második értekezésében (az elsőt lásd az 1832. évfolyam 1-sö czikkében) a régi, híres kikötök közül felemlíti azokat, melyeknél a mólót valamely sziget alkotta. Az öböl előtt rendszerint sziget húzódott s így az öbölben annyira megcsendesült a tenger, hogy ott biztos kikötő keletkezhetett. E szigetek két utat hagytak a hajóknak, hogy a kikötőbe juthassanak;,
