Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

49 3. A csatornák fönntartására szolgáló rendszabályok. (Note sur quelques mesures d'ordre propres ä faciliter l'entretien des canaux.) írta: Comoy. A csatornák fenntartására szolgáló munkák kétfélék; olyanok, melyek megmérhetök, mint pl. falazások, zsilipkapúk javítása stb., ezek vállalatba adhatók és olyanok, melyek nem mérhetők és csak saját kezelésben végezhetők. A munkakönyvek alakja az ily rezsi-munkához. A csatorna fenntartásához szükséges a kilométerezése. Nemkülönben a csatorna hosszantiszelvénye, melyben pl. a tisztogatás mértéke és évszáma nyilvántartható. E lapok megjegyzés rovata aztán az egyéb javításokat mutathatja. 4. Németországi észleletek a gátak okozta vízszínduzzadásra nézve. (Observations faites en Allemagne sur les remous produits dans les rivieres par des barrages.) írta: D'Aubuisson. A német Funk az ö vízmütanában a gátak okozta duzzadás bemutatására 4 szintezés adatait közli. E nivellálások a Weser-en és mellékfolyóin történtek ott, ahol a folyók vízét gátak duzzasztják föl. D'Aubuisson összehasonlítást tesz a szintezés adatai és a különböző képletek alkalmazásával kihozott vízszínmagasságok között. Sorban felrajzolja a Bélanger, Funk és Saint-Guilhem képlete szerint kiadódó duzzasztás-görbét, a valóságban meghatározott görbe mellé. Saint-Guilhem görbéje leginkább megközelíti a valóságos vízvonalt. -5. Castel kísérletei a toulouse-i víztorony vizével a gáton átbukó víz mennyisége meghatározására. (Expériences faites au Chateau d'Eau de Toulouse sur l'écoulement de l'eau par les déversoirs. Par Castel.) írta: D'Aubuisson. A gáton átbukó víz mennyiségét a következő képlet fejezi ki: Q = 2Д m. /2^: L. H/H = 2-953 LH/H. m. Hol Q a víztömeget, g a szabadesés gyorsúlását, L a gát szélességét, H a 'vízszínének magasságát a gát koronája fölött jelenti; m pedig gyakorlati állandó, melynek értékét Dubuat, Eytelwein, Bidone, később Poncelet és Lesbros iparkodtak meghatározni. Ez épen megadott formulán kívül van még egy másik is, mely a víz színének a gát fölött való h behajlását is tekintetbe veszi, mert a víz a gát fölé nem H, hanem H—h magassággal érkezik; a H magasság a gáttól csak fölebb található. Azok a kísérletek, melyeket Castel a gáton átbukó víz meghatározására 1834-ben tett, sehogy sem akartak a képlet szerint nyerhető eredményekkel megegyezni. Ezért elhatározta, hogy a kísérleteket tovább folytatja és ö maga állapít smeg így formulákat. Vízügyi Közlemények XIX. 4