Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)
19. füzet
36 11. A zsilipkapúk sarka. (Note sur le tracé des chardonnets des écluses.) írta: Densel. A kapúk sarok-kivájatának lehetőleg nagy síkrészt adjunk, anélkül, hogy a vájat nagyságát igen megnövelnök. A kapuk annál jobban zárnak, minél nagyobb ilyen símarészszel érintkezhetnek. A vájat homorú része igen gyakran akadályozza a kapúk nyílását, ezért a homorú vájat alatt egy kis domború ellenhajlatot adnak a sarokmetszésnek. Azonkívül a kapú forgás-tengelye ne legyen a vájat homorú részének tengelyében, mert ez esetben a kapú egész körülforgásánál érintkeznék és súrlódnék a kösarokkal. Excentrikus forgástengely esetén ez meg nem történik és a kapú csak a zárásnál érintkezik a kösarokkal. Ezen excentricitásnak igen kismértékűnek kell lenni, mert elfordulás alkalmával a kapú a saroktól az excentricitás mértékének kétszeresével távozik el. A legelőnyösebb helyét a kapa sarka központjának igen egyszerűen lehet megszerkeszteni. E szerkesztés leírása. 12. A csatornák fekete sara. (Examen de la boue noire provenant des égouts.) írta: Henri Braconnot. A nancy-i csatorna iszapjának vegyi úton való megvizsgálása. 13. A hajózás veszedelme az Isle folyón 1824—1826-ban. (Mémoire sur les causes des avaries successives arrivées aux ouvrages de la navigation de ГЫе [départements de la Gironde et de la Dordogne] en 1824, 1825 et particuliérement en 1826.) írta Girarcl de Caudemberg. Az Isle folyó (Gironde és Dordogne département) hajózhatóvá tétele czéljából számos, kamra-zsilipekkel kapcsolatos elzárást létesítettek a folyón. Ez elzárásokat az árvizek alámosták, felforgatták és az 1824—26. esztendőkben ismételten fordultak elö hajózó károk. Ez események a gáton átbukó víz sajátságainak bővebb tanúlmányozását vonták maguk után. A függőleges falon átbukó víz két nevezetes örvénylést csinál a gát alatt. Az egyik örvénylés a gáttól messzebb, a felszínen történik; ez örvénylés tengelye vízszintes. A másik örvénylés, vagy forgó közvetetlenül a gát fala mellett a fenék és a gáton átbukó vízlamella között van és ennek tengelye is vízszintes; ez utóbbi örvénylés nevezetesebb és a gátak kimosásának ez az igazi okozója. Ez utóbbi forgó mozgás különösen árvíz idején felsodorja a fenék alkotórészeit, ha az nem elég szilárd. Ezért a gát utófenekét igen jól kell megcsinálni. Máskülönben e forgó mozgást meg lehet kisebbíteni, sőt meg is szüntetni, ha a gátnak nem függőleges, hanem ferde falat adunk, melyen a víz végig csúszva majdnem érintőlegesen találja az alsó feneket és így a kimosás esélye nagyban megkisebbedik. Számos példa leírása az Isle folyón bekövetkezett hajókárokra nézve. E hajókárok egy része különben onnan is származott, hogy a víz kimosta a gátnak a partokba való bekötését. Ugyanis e bekötés nem volt elég magas, úgy, hogy a víz, mint a gáton, e bekötéseken is átbukott és így kivájhatta őket.
