Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)
19. füzet
37 Ezért szabályul állították fel, hogy a gát partkötései felül érjenek a legnagyobb vizén, valamint a kamrazsilipek fala is; továbbá, hogy a gátat a partok mentén át nem hágható töltések védelmezzék. Ha a gát nagyon ferdén épült a folyás irányára, akkor a gát megkerülésének veszélye kisebb, mint ha derékszögletben épül. Mert az előbbi esetben a gát végződését a folyó nagyon ferdén találja. 14. A homok használata összenyomható földben való alapozásnál. (Emploi du sable dans les fondations sur sol compressible.) írták : Moreau, Niel, Mary. Három értekezés ismertetése, melyet Moreau, Niel és Mary írtak. A homokot alapozásul először Bayonneban használták 1830-ban. Egy pillér alapja oly helyre esett, hol a föld igen laza volt. Ezért Gauzence kapitány mély gödröt ásatott, teletöltette homokkal és a pillér alapját e homokágyra falaztatta. A pillér nem sülyedt. Az épület némely részei, hol ily elővigyázattal nem éltek s hol a talaj lágy volt, mozgást mutatott. A kísérleteket a homokkal való alapozásra még 1825-ben elkezdették Bayonneban. Azt tapasztalták, hogy ha pilótákat vernek a lágy talajba és e pilótákat kihúzva a helyüket porrá tört és ledöngölt kővel, vagy homokkal töltik ki, akkor a fölébe épült fal nem sülyed. Ily módon alapozták a bayonnei katonai kovácsmühelyt. A homokkal Genfben tett kisérletek következő eredményekhez vezettek : Bármily magas legyen is valamely csőben a homokoszlop, a homok mindig egyforma sebességgel fog a cső alján levő nyíláson kifolyni. A homokoszlop tetejére gyakorolt nyomás nem növeli a sebességet. Erre nézve egy 30 cm. vastag és 80 cm. magas edénynyel tettek kísérletet és egy 1*2 m. hosszú, 10 cm. vastag csövei; a nyomás fokozatosan 12 és 15 kg. volt. A homok nem követi a közlekedő csövek törvényét. A homok természetes lejtője 30—33°, ritkán 35°. Ha egy U alakú üvegcsőbe kénesőt töltünk és aztán az egyik csöszárba homokot teszünk, a kéneső a másik csöszárban nem fog fölemelkedni; tehát a homok nem gyakorol nyomást a cső aljára és az összes nyomás az oldalfalakra esik. Ez utóbbi körülmény magyarázza a Bayonne-ban elért alapozó eredményt. Gauzence feltételezte, hogy a homok-prizma a fenekét csak ama homok-gúla súlyával nyomja, melynek alapja a prizma alapja és oldallejtöi a homok természetes lejtői (30—33°). És hogy az összes nyomás egyenletesen oszlik meg az oldalfalakon. Azonban ez nincsen egészen így. Moreau kísérleteket tett és e kisérletek azt mutatják, hogy a homok-prizma a nyomást az alapra és az oldalfalakra megosztja és hogy csak akkor szűnik meg a homok a feneket nyomni, ha a fenék enged, kihajlik. Ez esetben ugyanis a homok boltozatszerüleg tart össze és nem engedi, hogy a fenékre több nyomás jusson, különben pedig az oldalfalak csak egy részét veszik át a a nyomásnak. Ennél fogva a homokalapozásnak az az előnye, hogy a nyomást nagy felszínre adja át. Ha azonban a fenéknek nincs állandósága és az összes nyomást az oldalra akarjuk vinni, akkor oly magasságot kell neki adni, hogy a homokboltozat elöállhasson. De a boltozat hajlása szélső esetben sem nagyobb 55°-nál úgy, hogy 1 m. szélességre 1 m. magasság bőven elég.
