Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•293 о Л, 3 иЛ P = , 2 P = V ~ ~r) "?'!< e

s 3- Уп<

х kell, hogy legyen. Ha e feltételeknek elég van téve, a gát stabil marad, ha a rezervoár mindig vízzel telt; de a gátnak el kell viselnie csupán saját súlyát is, ha a rezervoár üres. Vagyis a föntebbi képleteknek fönn kell maradniok, ha P helyébe a saját súly P' lép be és и helyébe a súlyponton húzott merőleges távolsága a gát szélétől. Ha a falnak csak saját súlyát kell hordania, akkor addig, mig a fal magassága kisebb X-nál, merőleges oldalakkal is megáll anélkül, hogy a nyomás az egységterületre 1 S'-nél nagyobb lenne. Ha a magasság X-nál nagyobb, akkor а 1 alatti résznek fokozatosan szélesebbnek kell lenni. Ha azt akarjuk, hogy a fal tömege ez esetben minimum legyen, úgy a számítások a fal oldalán szimmetrikusan elhelyezett logarithmikus vonalat adnak eredményül. Ha a fal mögött víz van, a fal akkor adja a legkisebb területü profilt, ha a víz felőli oldala merőleges, ellentett oldala pedig homorú görbe szerint hajlik. De a merőleges oldalt csak addig tarthatjuk meg a vízfelöl, míg a magasság eléri l-t; ha a fal magassága X-nál nagyobb, akkor ettől kezdve a vízfelöli oldalt is meg kell hajlítani. E két görbét már most úgy kell megállapítani, hogy bármely horizontális metszetben, a metszet szélén a vízfelöli oldalon üres medenczét feltételezve akkora legyen a nyomás, mint az ellentett oldalon a metszet másik szélén telt medenczét -feltételezve. A feladat e két görbe meghatározása. A számítás bonyolódott egyenletet ad e görbékre, melyek a gyakorlatban nem alkalmazhatók már csak azért sem, mert a két görbének felső része egyetlen csúcsban végződik. A gyakorlatban a gát tetejének vastagságot kell adni. Delocre számos gátalakot számit és határoz meg ama feltétel mellett, hogy a gát mindkét oldalán a nyomás a határigénybevétel legyen telt és üres medencze mellett. Vannak szögletes, lépcsős és hajlottlapú gátprofiljai. Az ilyen gyakorlatilag értékesíthető profilok három részből állanak. A felső rész mindkét oldala merőleges; a középső rész vízfelöli oldala még merőleges, ellentett oldala hajlott; a legalsó résznek mindkét oldala hajlott. Ha már így megvan a profilunk, meg kell vizsgálnunk, vájjon elcsúszás ellen elég szílárd-e. Legyen valamely réteg távolsága a fal tetejétől H; a folyadék fajsúlya S, akkor az igénybevétel vízszintes komponense, mely a falat e réteg irányában elcsusz8 H

2 tatni törekszik F = — —. E csúsztató erőnek a súrlódás áll ellen. Ha f a súrlódás Li tényezője, s a profil területe a réteg fölött, b a profil szélessége, у a kohézíó-tényezö az egység felszínen és a fal fajsúlya, akkor a súrlódás ellennállása R = s f-j- у b. És hogy a gát megálljon, kell hogy s&'f + rb Ha a völgy szúk és a zárógátat boltozatszerüleg építjük, akkor a nyomást horizontális irányban átvihetjük a sziklaoldalakra, melyekhez a- gát támaszkodik. Teoretikus szempontból könnyen felfogható, hogy a gátra ható nyomás vízszintes komponense oldalagosan átvihető és igy a gát igénybevétele, az eredő nyomás megkisebbíthető. Kérdés, vájjon a fal vastagságára mennyiben hat kedvezöleg e-körülmény. Első sorban is a boltozat tetőpontjának vastagságát kell megállapítani. Ez úgy történik, mint a hogy a boltozatoknál avval az egyszerűséggel, hogy víznyomás esetén