Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

a nyomás iránya minden ponton merőleges a boltozat vízfelöli síkjára. Delocre lehozza, hogy 4'47 m. az a határmagasság, melynél még a boltozat tetejének elég kisméretű vastagságot lehet adni, hogy még mint boltozat működhessék. Mindazonáltal beigazolható, hogy nagyon szük nyílású völgyeknél sohasem szükséges a völgy szélességénél nagyobb vastagságot adni a falnak, ha a nyomás a törés határát nem éri el. Ha ugyanis a fal épen olyan vastag, mint a milyen széles a két völgyoldal közt, akkor a fal alapjául négyzetet kapunk. Könnyen belátható, hogy ha e négyzetet átlókkal 4 részre osztjuk és az első és hátsó részt eltávolítva gondoljuk, a két oldalagos rész a víz nyomását változatlanul átviszi az oldalfalakra, föltéve, hogy e nyomás a határigénybevételnél nem nagyobb. Az a határmagasság, meddig a gátnak nem kell nagyobb vastagságot adni a völgynyilás nagyságánál, Delocre számítása szerint 84'852 m. Ezután Delocre meghatározza a lehozott képletek alapján a Furens-gát alakját rV = 2000, § = 1000 értékkel. A határigénybevételt 6 kg.-nak veszi cm

2-re vagyis 60.000 kg.-ra m

2-onkint úgy, hogy 1 = 30 m. Különböző feltételek mellett több alakot szerkeszt és kiszámítja és táblázatba foglalja azokat az elemeket, melyek szerint bármely magasságra a legczélszerübb profil meghatározható. A lépcsős és sima oldalú profilok közül, főként ha a kövek rétegesen nem faraghatók, úgy elönyösebbnek tartja Delocre a sima oldalú profilt, melyben f. méterenkint kevesebb anyag van, olcsóbb és talán tetszetősebb is. A Furens-gátnál a völgy alja csak 7 m. széles, a mi a gát aljának nagymértékű megkisebbítését engedi meg. Ily alapon Delocre egy mindkét oldalon hajlott, sima, alul lecsapott gátprofilt ajánl elfogadásra, mint legelőnyösebbet, a Furens részére. 11. A Pépiniere-utczai csatorna alapozása Párisban. (Note sur la fondation de l'égout de la Pépiniére ä Paris.) írta: Belgrand. Ha folyós homokba kell a csatorna alapját lefektetni, akkor nem lehet az alapozás közönséges módszerét alkalmazni, hogy kiássuk és kiduczoljuk az alapgödröt és belé fektetjük a falazatot. A gödör kiásásánál a folyós homok abban a mértékben tör föl, amint eltávolítjuk s így az egész talaj meglazul és a szomszédos házak is veszélyben forognak. A Pépiniére-utczai csatorna alapjánál, melyet szintén futóhomokba kellett fektetni, a következő módon járt el Belgrand: A csatornának a talajvíz fölé esö részét szabadon falazta; aztán a talajvizet a csatornafenék alá siilyesztette szivatytyúzás utján s végül lefektette a föld alatt a csatorna alapját. A csatorna talajvíz fölötti részét a duczolás után könnyű volt elkészítni. Aztán apró kutakat sülyesztett le, melyekből gőzzel hajtott szivattyúkkal távolította el a vizet. A kutak lehajtása és árokkal való összekötése fokozatosan történt. Az így szárazzá tett talajban aztán elkészült a föld alatt a csatorna-boltozat védelme alatt a csatorna alapja is.