Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•289 a csövek gyökérrel nőttek be. Pedig ott, a hol talajvizes a rét, az alácsövezésnek kitünö hatása van és sokszor egyetlen övcsövonallal feltűnő eredményt lehet elérni. Az ipari vízhasználatok a szük és nagyesésü völgyekben nem alterálják az öntözéseket, mert öszszel és tavaszszal, mikor öntöznek, a víz bőséges mennyiségben áll rendelkezésre. Az ipari vízhasználatok pedig igen sürüek és kisvíz idején néhol medenczékbe fogják föl az éjjel folyó vizet, hogy aztán nappal czéljaikra fölhasználják. E vízgyüjtés nemcsak a malmok, hanem az esetleges nyári öntözések és fausztatás czéljaira is kedvező. De ott, a hol a völgyek szélesek és több öntözővízre van szükség, mint a mennyit a folyó szolgáltat, ott a mezőgazdasági és ipari vízhasználatok kölcsönösen zavarják egymást és belőle minden haszon nélkül való folytonos zavarok támadnak. Sok helyen a vízimüvek úgy rendezhetők és helyezhetők el, hogy a vízhasználatok igényei kielégíthetők vele. Különben a versenynek az ipar és mezőgazdaság közt, megvan a maga haszna a kölcsönös értékemelkedésben és közvagyonosodásban. És ez ideig még nem használtak föl minden vizet és minden esést, mely még rendelkezésre áll. A mi a tutajozást illeti, ez mindig hátrányára van az öntözésnek, mert a tutajozás mindig zsilippel felfogott vízzel, mesterséges árhullámmal történik s e körülmény zavarja az öntözés szabályosságát. Azonkívül a tutajok rontják a partokat és műtárgyakat. A Vogézekböl igen régi idő óta vízen szállítják a fákat. Évenkint 80—90.000 tonna deszkát és épületfát 5—6 millió frank értékben szállítanak a Meurthe vidékéről. Guérard részletesen leírja, hogy az erdőben mint választják ki a deszkának és épületfának való fát, mint szállítják amazt a fürészmaimokhoz, emezt a folyóhoz, hol aztán tutajokká ütik őket össze; leírja, mint állítják össze a tutajokat, mint terhelik meg, mint kormányozzák és vezetik át a zsilipeken stb. A Meurthe és a többi kisebb folyók hozománya kisvízkor igen csekély. Már pedig legalább 20—25 cm. mély víz szükséges a tutajozáshoz, mennyit azonban a kisvíz előidézni nem tud. Ezért szükséges a vizet fölgyüjteni a gátak és kivezető zsilipek elzárásával. Az egymás alatt lévő gátak kezelése aztán olyan, hogy a tutaj megszakítás nélkül teheti meg az útját ugyanazon mesterséges árhullámmal. Ha mégis leül a tutaj valahol, akkor a második árhullámot várja be. A tutajozás folytonos; csak a jég és a kivételes árvizek szakítják meg. 7. A duukei'que-i Bergues-zsilip javítása 1850 és 51-ben. (Notice sur les travaux exécutés ä Dunkerque, en 1850 et 1851 pour la restauration de l'écluse de l'arriére-port, dite écluse de Bergues.) írta: A. Plocq. A dunkerque-i hátsó kikötő zsilipjét 1680-ban Vauban építette; majd az angolok elpusztították, később újra épült és 1821—26-ban kijavították. 1846-tól kezdve a zsilip szivárogni, bugyogni kezdett és a falak s a terrén mögötte sülyedtek. A régi zsilip czölöprácson feküdt és mint a tett kísérletek mutatták, a rács alatt a felső víz közlekedésben állott az alsóval. A földalatti szivárgás útját és létezését föl is fedezték kút lemélyesztésével, mely mikor bizonyos mélységet lért a czölöprács alatt, a víz hirtelen feltört a kútba. Azonkívül a zsilippel közlekedő csatorna fekete vize és a tenger zöld vizének keveredése igen jól észlelhető volt a zsilip alatti szakaszban. Vízügyi Közlemények XIX. 19