Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

2 82 2. A fa- és fém-zsilip-kapúk. (Note sur le mérite comparatif des portes d'écluses en bois et des portes en métal). írta: Lermoyez. Malézieux a vaskapuk számos előnyét emelte ki a fakapúk fölött, melyeket gyakran kell kátrányozni, reparálni és teljesen megújítani. Most Lermoyez védelmébe veszi a fakapúkat, melyek a St.-Quentin-csatornán igen jól beváltak. E kapúk 30 év óta szabályosan működnek, bár kezelésük nem történik nagy ügyelettel. Még igen nagy kérdés — mert nincs reá tapasztalati adat, — hogy a fémkapúk kibirják-e sokáig azokat az ütödéseket és gyakori mozgásokat, melyeknek ki vannak téve. A fakapúk javítása sein kerül sokba. A kátrányozást minden 2 évben alkalmazzák kapúszárnvankint 15 frankjával. így hát a vaskapuk csak tartósságuknál fogva elöli yösebbek, ha ugyan a hozzá fűzött remények teljesülnek. De a vaskapúk befektetés-költsége igen nagy, négyszögméterenkint 316 franktól 425 frankig, míg a fakapúké 115 frank. Igaz, hogy a St.-Maurice-csatornán Malézieux oly vaskapúkat alkalmazott, melyeknek m

2-e 198'9 frankba került; ebben az esetben fakapúk 106'22 frankba kerültek volna és így a költségkülönbözet így is tetemes. Különben Lermoyez is beismeri, hogy nagy kapúk készítésénél a vas elönyösebb és csakis a közönséges zsilipkapúknál tartja luxusnak a vaskapúkat. Az önműködő zsiliptáblákról. (Étude sur les vannes automobiles.) írta: De Perrodil. Az önműködő zsiliptáblák olyanok, melyeket a víznyomás és a saját súlyuk egyensúlyban tart úgy, hogy ha a nyomás megváltozik, akkor a tábla mozgásba jön. E táblák rendes alakja ép négyszög és ugyanilyen nyílást zárnak el. Az oly esetekben, midőn valamely csatornában vagy vízfolyásban állandó nívót kell tartani, ilyen önmüködö táblát alkalmaznak. Ha e tábla vízszintes tixtengely körül forog, egy bizonyos vízmagasságnál egyensúlyban van; de az egyensúly rögtön megbomlik és a tábla elfordul, ha a vízmagasság megnövekedik. Az ilyen fixtengely mellett csakis egy magasságnál van egyensúlyi helyzet, minden más magasság forgatni igyekszik azt. Épen így az állandó víztömeget szolgáló zsilipnyílás táblájának sem szabad fixtengely körül forognia. De Perrodil elméleti úton bizonyítja be ezt. Chaubart az ö önmüködö állandó emésztésű és állandó nívót tartó tábláját úgy szerkesztette, hogy a tábla vízszintes alkotójú hengerfelszínen fordulhasson el. Mind az állandó nívót tartó, mind az állandó víztömeget átbocsátó zsiliptáblának van görbe felszíne, melyen elfordulva az egyensúlyi helyzet mindig előáll. De Perrodil lehozza a forgás-görbék egyenleteit és táblázatban közli azokat az elemeket, melyekkel az állandó víztömegeket szolgáltató zsiliptábla forgásgörbéje meghatározható. 4. Összehasonlítás a különböző mozgógát-szericezetek között. (Étude comparative sur divers systémes de barrages mobiles.) írta: De Lagrené. Mióta a folyók csatornázása a hajózást oly kitűnő módon megjavította, a legkülönbözőbb szerkezeteket találták föl a folyók elgátolására. Páris alatt a Szajnán a Poirée-féle állványos gátakat, Páris fölött Chanoine mozgótábláit, a Marne-on