Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•280 az ily betonnal. Azonfelül a víz színében erös a hullámzás s itt a czement kimosása is nagy. Épen így ha ürítő szekrényekkel alapozunk, minden adag külső részén a czement kimosódik s csak a belső mag marad jó állapotban. Általában portlandczementet csak szárazban való alapozásnál használjunk. De ha mégis víz alá kell a portland-betont sülyesztenünk, akkor tölcsérrel való alapozást alkalmazzunk. A portland-maltert inkább nedvesen alkalmazzuk, mint szárazon, hogy jól elhelyezkedhessék azon a helyen, amelyet vele kitölteni akarunk. Különösen vigyázni kell, ha faragott kövek közötti üreget töltünk ki vele. A portland-maltert a fagy nem bántja s így télen is lehet vele falazni. Kísérletek kimutatták, hogy a fagy a portland-malterböl készült kenyeret szétrepesztette ugyan, de az egyes darabok igen erősen összetartottak, nem morzsolódtak szét. A nagyon finom homok, mint aminő a dünék homokja, nem igen jó a portlandczementhez. A durvább homok jobban köt össze a czementtel. 1866. ELSŐ FÉLÉV. 1. Jelentés a császárság- közmunka-ügyeiről a szenátus és a törvényhozó testület számára 1866. évhen. Exposé de la situation de l'Empire présenté au sénat et au corps législatif. Extráit relatif aux travaux publics. 1866. Szerző megnevezése nélkül. A jelentés az összes közmunkákra kiterjed. Itt csak a vízi ügyekre vonatkozó részt ismertetjük. Francziaországban a folyók tutajozható része 3000 km.-t, hajózható része 9600 km.-t tesz ki. Ezen kivül 4800 km. hosszú csatorna szolgál a hajózás czéljaira. A 9600 km. hajózható folyószakaszból csak 7000 km.-en van tényleg hajózás. A folyók jóformán természetes állapotukban maradtak sokáig, anélkül, hogy a hajózás czéljaira rajtuk munkálatokat létesítettek volna. Némely kisebb folyókon azonban zsilipes gátakat, vagy egyszerű áteresztöket készítettek a hajózás megjavítására. Csakis 1835-töl kezdve történik a folyók rendszeres megjavítása. Ez időtől kezdik a kisvizü folyókat zsilipes mozgógátakkal, a nagvvízü folyókat elborítható párhuzamos müvekkel összefüggő vezérér szerint szabályozni. Az ily kétféle szabályozás czéljaira 1835-töl kezdve 1866-ig 215 millió frankot fektettek be. E szabályozó munkálatok még nem teljesen befejezettek és még egyre tartanak. A Marne csatornázását nem rég fejezték be, hogy a páris—strassburgi hajózó vonalat kiegészítsék. A felső Szajnán Páris és Monterau között szintén szép eredményt értek el a csatornázással és 1867-ben az Yonne csatornázását hajtják végre Monterau és a Bourgogne-csatorna beömlése között, hogy így a Paris—Lyon közti hajózást teljesebbé tegyék. Az alsó Szajnán Páris és Rouen közt igen jelentős javítások létesültek és itt csak a Briche—Páris közti szakasz igényel még lényegesebb javítást, melyet a suresne-i zsilipes gáttal fognak eszközölni. A forgalom növekedése azonban az alsó Szajnán megköveteli, hogy mindenütt • 2 m.-es bemerülö mélység legyen a • hajók számára biztosítva és erre nézve már a tanulmányok és tervek elkészültek.