Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•278 az esö mennyisége is megnő. Tehát második szabályul az vehető, hogy az esö a tengerszín feletti magassággal nö, bár van elég számos kivétel is e szabály alól. Mindazonáltal valószinü, hogy ha a Szajna medenczéjének platója a hegyek lábáig teljesen egyenletes síkot alkotna s a plató szélétől a hegyek teljesen szabályosan, minden szaggatás és kanyargás nélkül emelkednének, akkor az esö mennyisége a tengertől a plató széléig fogyna; innen aztán a hegyek emelkedése szerint a gerinczig szintén emelkednék. De a plató völgyekkel megszakított, a hegyek szeszélyes kanyarulatokat alkotnak s a szabály nem válik általánossá. A völgyekben, melyeket a folyók vájtak maguknak, sokkal több esö esik, mint a platón. Sőt a mély völgyekben, szakadásokban is több esik, mint a hegyek csúcsán. Nagy befolyást gyakorol az esö nagyságára a völgyek iránya is. Vignon az esö járására következő törvényt állította öl: «Valamely helyen abban a mértékben nö az esö mennyisége, amint az az alsóbb levegö-rétegeken alászáll.» De e szabály nem bizonyult igaznak; bár a völgyekben tényleg több esö esik, mint a fennsíkokon. Fournié és Renou sokkal szellemesebben magyarázzák az esö létesülését az esős szeleket hordalékkal telt folyókkal hasonlítván össze. Minden körülmény, mely a sebességet meglassítja, a hordalék lerakodását idézi elö, mind a folyóknál, mind a szeleknél. Minden akadály tehát a párával telt szél útjában lecsapódást okoz. Különösen szépen mutatkozik e tünemény a hóesésnél; az erős szeleknek kitett esömérö alig kap egy-két pehely havat, mert a hó majdnem vízszintesen repül; csak akadályba ütközve hull le. Némelykor azonban e szabály egyáltalán nem alkalmazható; pl. a nedves Ghampagne-ra kétszerte több esö esik, mint a szomszédos platókra, bár semmi körülmény sem látszik, a mi a szél sebességét megváltoztatná. E lapos, kevéssé szaggatott terület, Fournié szerint azért kap oly sok esőt, mert talaja vízálló, tavakkal behintett és erdős s következőleg nedves. Míg a száraz Champagne talaja vizet átbocsátó és csupasz s ezért nem is kap annyi csapadékot. Belgrand a völgyekben hulló több esőt úgy magyarázza, hogy az esős szelek arra igyekeznek húzódni, hol sebességük nem lassúdik, vagyis a völgyutakban. Épen úgy, mint a kiáradt folyó gyorsabban folyik a mederben, mint az ártéren, a szelek is inkább a völgyekben nagyobb sebességűek, mint a platókon; ugyanazon idö alatt több levegő megy át két egyenlő távolságú merőleges közt a völgyekben, mint a platón. Fournié azt tapasztalta, hogy két közel fekvő csapadékmérö-állomás közt az esö viszonya állandó; de ha az állomások messze feküsznek, akkor ez arányosság nincs meg. De a Fournié szabálya csak homogén medenczében, mint a minő a Szajnáé is, érvényes. A klímának eme homogénitása folytán a szárazság és esö egyszerre lép föl az egész medenczében. Épen így a medencze összes folyói egyszerre áradnak. Söt nemcsak a Szajna, hanem a Saöne, Loire és Meuse medenczéjében is meglehetős egyszerre lépnek föl a száraz és nedves időszakok. Már a Rhone medenczéje egész más esöjárást mutat. Azonkívül tapasztalható Dausse törvénye, hogy a nyári esők nem növelik a folyók vízállását. A késő őszi, téli és tavaszkezdeti esők azok, melyek a folyók vízjárását befolyásolják. Ezért van, hogy október 15-töl június l-ig a kisebb esők is árhullámokat idéznek elö, míg a legnagyobb nyári esők sem okoznak jelentékeny vízszínváltozásokat. így észlelte Dausse, hogy az 1816-ik évet kivéve 1777-től kezdve június—október hónapokban sohasem érte el a Szajna Párisban a Royal-híd mérczéjén a 3 m.-t.