Vízügyi Közlemények, 1903 (19. füzet)

19. füzet

•270 MÁSODIK FÉLÉV. 6. Chaubart-féle önműködő zsilip változó vízmagasság- mellett állandó vízmennyiség kieresztésére. (Vanne automobile de M. Chaubart, ä debit constant, sous des charges variables.) a) Schloesing jelentése: 1855-ben Chaubart bemutatott a kormánynak egy önmüködö zsilipet, mely változó víznyomás mellett is állandó vízmennyiséget bocsát át magán. A földinívelés-, kereskedelem- és közmunkaminiszter elrendelte, hogy kísérleteket tegyenek vele. A készülék 3 m

3 másodperczenkénti emésztésre volt berendezve s ezért a Garonne oldalcsatornáján oly helyet kerestek ki a kísérletezés számára, hol a tetemes vízmennyiséget a hajózás veszedelme nélkül kivehették és a hol 1— J*5 m. vízszinsülyesztés, vagy emelés hasonlólag nem okozott bajt. Chaubart zsiliptáblája görbéhez támaszkodik, mely a zsilip két ellenfalához erősített gerendára van alkalmazva. Mikor a víz maximális állásban van, akkor a tábla merőlegesen áll és emésztése az elfogadott mértékű. Mikor a víz alább száll, nyomás-központja is lej ebb száll, a tábla elhajlik, nyílása megnagyobbodik és így rajta a nyomás kisebbedésének megfelelöleg több víz megy át. A támasztó görbét úgy kellett meghatározni, hogy bárminő hajlása legyen is a táblának (bármekkora legyen is a nyomás), a vízemésztés állandó maradjon. A tábla megszerkesztésénél kettős volt a feladat: 1. meghatározni a tábla mozgását szabályozó görbét; és 2. összekötni e görbét a zsiliptáblához úgy, hogy a tábla el ne szakadjon töle semmi állásban sem és ne csúszszék rajta. Ha Q = a zsiliptábla másodperczenkinti emésztése, L = a nyílás szélessége, h — a nyílás magassága a tábla függőleges helyzetében, H— a vízmagasság a nyílás küszöbe fölött, m = az összehúzódás-tényezö, g = a szabadesés gyorsulása: akkor a 0 = т.Ь.Ь/2£(Н~Щ (1) illetőleg a H = * h + 2

g J^ h, (2) képlet meghatározza az emésztés állandóságának feltételét. A görbe alakját, mely szerint a táblának elfordulnia kell, Bresse szerint legczélszerübb szerkesztés útján határozni meg a (2) képlet figyelembe vételével. A tábla első alakjában nem volt tökéletes; a görbe, melyen a tábla elmozdult, körív volt; a tett kísérletek mégis eléggé jól váltak be úgy, hogy a minisztérium 2500 frank előleges jutalmat adott Chaubart-nak és készülékének további tökéletesítésére hivta föl. Chaubart új táblát készített, melyhez háromféle görbét alkalmazott. Az egyik görbét Bresse szerint szerkesztés útján határozták meg; a másik két görbét Fargue számítás útján állapította meg. Bár a görbe differencziális egyenletét nem lehetett integrálni, Fargue a tábla hajlása szerint 2—2 fokonkint határozta meg a támasztó görbe pontjait és szerkesztette meg húrjait, melyek a görbével körülbelül összeesnek. Hogy e pontokat számíthassa, fölvette 1-ször, hogy az összehúzódás tényezője D'Aubuisson szerint m — 0'62 és állandó; 2-szor, hogy az m Poncelet szerint a tábla hajlásával változik és értéke a tábla merőleges állásánál 0"625, 2: 1 hajlásnál 0-74 és 45° hajlásnál 0-80.